Ne ítélj látszat szerint!
1A bölcsesség fölemeli a szegény fejét, s a főemberek között juttat neki helyet.
2Senki fiát ne dicsérd a szépsége miatt, s a külseje miatt ne vess meg senkit.
3Milyen kicsi a méh a röpködők között, mégis, amit termel, az pompás édesség.
4A ruhádra, amit hordasz, ne légy soha büszke, és ne tetszelegj, hogyha más magasztal. Mert a Fölségesnek művei csodásak, de a ténykedését senki sem láthatja.
5Már nem egy uralkodó az utcára került, és megkoronáztak semmibe vetteket.
6Megvetés lett sorsa számos hatalmasnak, és sok nagyra tartott került más kezére.
Megfontoltság és nyugalom
7Amíg utána nem jársz a dolognak, ne kárhoztass senkit, vizsgáld ki az ügyet, csak azután korholj.
8Addig ne felelj, amíg mást meg nem hallgatsz, és ne beszélj bele a más beszédébe.
9Ne vitázz olyasmin, amihez nincs közöd, s az istentelenek vitáiban ne végy részt.
10Fiam, ne vágj bele sokféle üzletbe, adósságra jutsz, ha szaporítod őket. Akkor sem éred el célodat, ha rohansz, s hiába menekülsz, nem tudsz szabadulni.
11Van, aki töri magát, fárad és gyötrődik, mégse halad eléggé dolgával.
Csak Istenben bízzál!
12Van, aki ellankad és segítségre szorul, erőben szegény, csak gyengeségben gazdag, de az Úrnak irgalommal tekint rá a szeme, és ki is emeli nyomorúságából.
13Fölemeli fejét, hogy sokan csodálják.
14A jó és a balsors, az élet és a halál, a szegénység és a gazdagság: minden Istentől van.
15A jó emberek megtartják az Úr adományát, tetszése örökös jólétet biztosít.
16Gazdag lett a fösvény, mert gyötörte magát, pedig csak ennyi lesz a jutalma, nem több:
17amely napon mondja, „Végre nyugalmam van, mostantól már csak javaimat élvezem,” nem tudja, még mennyi ideje van hátra, és mindent másra hagy, mert meg kell halnia.
18Tarts ki munkád mellett, lelj benne örömet, és öregedjél meg a foglalkozásodban.
19Ne nézd csodálkozva a bűnös műveit, bízzál az Úrban, s maradj meg a munkád mellett. Mert az Úr számára nagyon könnyű dolog a szegényt hirtelen gazdaggá tenni.
20A jámbor jutalma az Úrnak áldása; áldását kiárasztja egy szempillantás alatt.
21Ne mondd: „Mire volna nekem még szükségem, mi az a jó, aminek még híjával vagyok?”
22Ne mondd: „El vagyok látva mindennel, érhet-e bármiféle balsors?”
23Egyetlen jó nap is feledteti a bajt, s a boldogság emlékét egy rossz nap is eltörli.
24Könnyen kifizeti Isten az embert a halála napján érdemei szerint.
25Ha rossz idők járnak, feledésbe merül az élvezet, az embernek a halála tárja fel tetteit.
26Míg meg nem hal, ne mondj boldognak senkit, csak a halálakor lehet latra vetni az embert.
27Akárki jöttmentet ne vezess házadba, mert az alattomos sok-sok cselt vet.
28Mint a kosárba zárt fogoly a gőgös szív, kémhez hasonlít, aki gyenge pontot keres.
Ne bízzál a gonosz emberben!
29A rágalmazó rosszra csavarja el a jót, kivetnivalót lel még a legjobb dolgokon is.
30Egyetlen szikrából nagy tűz támad, a mihaszna ember vérre leselkedik.
31Óvakodj a gonosztól, mert rosszat forral, nehogy örök szégyenfoltot ejtsen rajtad.
32Ha befogadod az idegent, zavart kelt körötted, elidegenít családod tagjaitól is.