A törvény igája helyett a kegyelem segítsége.

¹Nem tudjátok, testvérek – a törvény ismerőihez szólok –, hogy a törvénynek csak addig van hatalma az emberen, amíg él?

²A férjes asszonyt például törvény köti életben levő férjéhez, a férj halálával azonban felszabadul a férj törvénye alól.

³Ha férje életében más férfié lett, házasságtörőnek mondják. A férj halála után azonban felszabadul a törvény alól, és nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz.

⁴Éppígy, testvérek, Krisztus testében ti is meghaltatok a törvénynek, hogy ahhoz tartozzatok, aki feltámadt a halálból. Ezért most teremjünk gyümölcsöt Istennek.

⁵Amíg ugyanis testi emberként éltünk, a törvény fölébresztette bűnös szenvedélyek működtek tagjaikban, hogy a halálnak teremjünk gyümölcsöt.

⁶Most azonban felszabadultunk a törvény alól, mert meghaltunk annak, ami fogva tartott, s ezért új lélekkel szolgálunk, nem az elavult betű szerint.

⁷Mit mondjunk tehát? Talán a törvény bűn? Semmi esetre sem. De a bűnt a törvény alapján ismertem meg, hiszen a bűnös kívánság nem vált volna bennem tudottá, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd meg!

⁸A tilalom tehát alkalmat nyújtott a bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem mindenféle kívánságot. Törvény nélkül ugyanis a bűn halott volna.

⁹Valamikor törvény nélkül éltem, de azután jött a parancs, a bűn föléledt, én pedig meghaltam.

¹⁰Így a parancs, bár életre szólt, halálomra vált.

¹¹A bűn ugyanis a tilalommal kapta vonzóerejét, ezzel tévútra vezetett és megölt.

¹²A törvény természetesen szent, a parancs is szent, igaz és jó.

¹³Az vált tehát halálomra, ami jó? Egyáltalán nem. Inkább a bűn, amely – hogy bűnként nyilvánuljon ki – azzal okozta halálomat, ami jó, így a bűn a parancs által mutatta meg igazi bűn jellegét.

Az ember benső meghasonlottsága.

¹⁴Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bűn rabja.

¹⁵Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök.

¹⁶De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó,

¹⁷és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.

¹⁸Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes.

¹⁹Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok.

²⁰Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.

²¹Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen.

²²A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm,

²³de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz.

²⁴Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől?

²⁵Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által! Értelmemmel tehát Istennek szolgálok, de testemmel a bűn törvényének.