Ábrahám is a hitből igazult meg.

¹Kérdezzük csak, mit ért el Ábrahám, testi ősatyánk.

²Ha ugyanis Ábrahám tettei révén igazult meg, akkor volna dicsekednivalója, csak nem Isten előtt.

³Mert mit is mond az Írás: „Ábrahám hitt az Istennek, és ez megigazulására szolgált.”

⁴Márpedig aki tetteket mutat fel, annak a bér nem kegyelemből, hanem tartozás címén jár.

⁵Aki ellenben tetteket nem visz végbe, hanem hisz abban, aki a bűnöst igazzá teszi, annak a hite számítódik be megigazulására.

⁶Ilyen alapon már Dávid is boldognak mondja az embert, akit Isten tesz igazzá tettek nélkül:

⁷Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága.

⁸Boldog ember, akinek az Úr vétkeit fel nem rója.

⁹Vajon e boldogsághoz csak a körülmetélt juthat hozzá vagy a körülmetéletlen is? Ezt mondjuk ugyanis: Ábrahámnak a hite szolgált megigazulására.

¹⁰De hogyan szolgált? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotban? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotban.

¹¹A körülmetélés jelét mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét azért kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hadd legyen nekik is részük a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is.

¹²Tehát nem csupán a körülmetélteknek, hanem azoknak is, akik a még körülmetéletlen atyánk, Ábrahám hitének nyomán járnak.

¹³Az az ígéret ugyanis, hogy Ábrahám és utódai öröklik a világot, nem a törvénnyel, hanem a hitbeli megigazulással kapcsolatban hangzott el.

¹⁴Mert ha a törvény alá rendeltek az örökösök, akkor a hit hiábavaló, az ígéret pedig érdektelen.

¹⁵A törvény ugyanis büntetésre szolgáltat alkalmat. Ahol nincs törvény, törvényszegés sincs.

¹⁶Tehát azért hitből, hogy ugyanakkor kegyelemből is legyen. Így lesz az ígéret minden utód számára biztos, nemcsak azok számára, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem azok számára is, akik Ábrahám hitéből valók. Ő mindnyájunknak atyja

¹⁷Isten előtt, ahogyan az Írás mondja róla: „Sok nép atyjává rendeltelek.” Mert hitt abban, aki életre kelti a halottakat, és létre hívja a nem létezőket.

¹⁸Ő a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz, az ígéret ugyanis így szólt: „Így lesz nemzetséged.”

¹⁹Nem gyengült meg a hite, bár majdnem százesztendős volt, nem gondolt életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére.

²⁰Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, hanem erőt merített hitéből, és magasztalta az Istent,

²¹meg volt győződve, hogy elég hatalmas ígéretének teljesítésére.

²²Ez szolgált megigazulására.

²³De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált,

²⁴hanem miattunk is. Nekünk is üdvösségünkre van, ha hiszünk abban, aki a halottak közül feltámasztotta Urunkat, Jézust,

²⁵aki vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt.