¹Jaj a vérengző városnak, amely tele van hazugsággal és rablással, és folyvást fosztogat!

²Hallga! Csattog az ostor, dübörög a kerék. Száguldó lovak és vágtató szekerek!

³A lovasok nekirugaszkodnak, a kardok villognak, a dárdák csillognak. Tömérdek halott, számtalan sebesült, holttestek végtelen mezeje! Mindenütt holttestekbe botlanak…

⁴Lám, ez a bére a paráznaságra vetemedett, céda nőnek, a bájos szépségnek, az ügyes kerítőnek! Bája a népeket rabul ejtette, elcsábította a nemzeteket.

⁵Nézd, én szembeszállok veled – mondja a Seregek Ura –, szoknyád szegélyét arcodig emelem, feltárom meztelenséged a népek előtt, szégyenedet a nemzetek előtt.

⁶Gyalázatot szórok rád, pellengérre állítalak és megszégyenítlek.

⁷Aki csak lát majd, az mind elfordul tőled és így beszél: „Ninive! Micsoda pusztulás!” Ugyan ki fog megszánni? Hol keressünk neked vigasztalókat?

⁸Te talán jobban jársz, mint No-Amon, aki a Folyón túl uralkodott? Védősánca a tenger volt körös-körül, várfala a tenger vize.

⁹Etiópia volt az erőssége és Egyiptom, határa nem is volt, Put és Líbia lakói támogatták.

¹⁰De neki is fogságba kellett mennie, vonulhatott a számkivetésbe. A csecsemőit is eltiporták az utcasarkokon. Nemeseire sorsot vetettek, főembereire bilincset vertek.

¹¹Téged is körülvesznek, le fognak igázni; te is kereshetsz majd menedéket ellenfeleid elől.

¹²Minden erődöd olyan, mint a korán érő füge: megrázzák, és belehullik annak szájába, aki enni akarja.

¹³Harcosaid olyanok benned, mint az asszonyok, kapuid szélesre tárulnak az ellenfél előtt, záraidat tűz emészti meg.

¹⁴Hiába merítesz vizet az ostrom idejére, hiába erősíted meg erődeidet; gyúrhatod a sarat, taposhatod az agyagot, készíthetsz téglát:

¹⁵megemészt a tűz, és elpusztít a kard.

¹⁶Gyülekezzetek, mint a legyek, gyülekezzetek, mint a sáskák,

¹⁷szaporítsd kereskedőidet, legyenek többen, mint az égen a csillag.

¹⁸Őrséged, mint a sáskák, írnokaid, mint a sáskaraj: hideg napokon a falakon tanyáznak, de mihelyt kisüt a nap,

¹⁹kiterjesztik szárnyukat és elrepülnek a sáskák,

²⁰

²¹útnak indulnak, nem tudni hová.

²²Jaj! Álomba merültek a pásztoraid, Asszíria királya; bajnokaid szenderegnek, néped szétszéledt a hegyeken, senki sem tudja őket összeszedni.

²³Sebedre nincsen orvosság, sérülésed nem gyógyul be. Akik csak hallják a hírét, tapsolnak fölötted. Mert van-e valaki, akit utol ne ért volna gonoszságod?