A szombati kalászszedés.

¹Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászt és eszegették.

²Ezt látva a farizeusok szóvá tették: „Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amilyet szombaton nem szabad tenni!”

³Erre így felelt: „Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett?

⁴Bement az Isten házába és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak.

⁵Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bűnt?

⁶Mondom nektek: itt nagyobb dologról van szó, mint a templom.

⁷Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat.

⁸Az Emberfia ura a szombatnak is!”

A béna kezű ember meggyógyítása.

⁹Innét továbbment, és betért a zsinagógájukba.

¹⁰Éppen ott volt egy béna kezű ember. Hogy vádaskodhassanak ellene, megkérdezték: „Szabad-e szombaton gyógyítani?”

¹¹Így felelt: „Ha valakinek közületek csak egy juha van, s az szombaton gödörbe esik, vajon nem markolja meg és nem húzza ki?

¹²Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni.”

¹³Ezzel az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezed!” Kinyújtotta, és az éppen olyan egészséges lett, mint a másik.

¹⁴Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét.

Jézus félrevonul.

¹⁵Amikor Jézus ezt megtudta, elment onnét. Sokan utánamentek, s ő mindnyájukat meggyógyította,

¹⁶de szigorúan megtiltotta, hogy terjesszék a hírét.

¹⁷Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése, aki ezt mondja:

¹⁸„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben tetszésemet találom. Kiárasztom rá Lelkemet, és ítéletet hirdet a népeknek.

¹⁹Nem vitatkozik s nem kiabál, szavát sem hallják a tereken.

²⁰A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot.

²¹Az ő nevében bíznak a pogány népek.”

A vak és a néma ördöngös.

²²Ekkor egy ördögtől megszállt, vak és néma embert vittek hozzá. Meggyógyította, úgyhogy beszélt és látott.

²³A nép ámulva kérdezgette: „Csak nem ő a Dávid fia?”

²⁴Ennek hallatára a farizeusok így nyilatkoztak: „Beelzebulnak, az ördögök fejedelmének nevében űzi ki az ördögöket.”

²⁵Jézus belelátott gondolataikba és így szólt hozzájuk: „Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul.

²⁶Ha a sátánt sátán űzi ki, meghasonlik magával. Hogyan állhat fenn akkor az országa?

²⁷Ha én Beelzebul segítségével űzöm ki az ördögöket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Így ők lesznek bíráitok.

²⁸De ha én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa.

²⁹Hogy törhet be valaki az erős ember házába, s hogy rabolhatja el vagyonát, hacsak előbb meg nem kötözi? Akkor kifoszthatja házát.

³⁰Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór.

³¹Ezért mondom nektek: minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlása nem nyer bocsánatot.

³²Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Szentlélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon.

³³Vagy jelentsétek ki, hogy a fa jó, s a gyümölcse is éppúgy jó, vagy nyilvánítsátok rossznak, hisz gyümölcséről lehet a fát felismerni.

³⁴Viperák fajzata! Hogy beszélhetnétek jót, mikor gonoszak vagytok? A száj ugyanis a szív bőségéből szól.

³⁵A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat hoz elő.

³⁶Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon.

³⁷Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.”

Jónás próféta jele.

³⁸Ekkor néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.”

³⁹„A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván – válaszolta –, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét.

⁴⁰Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében.

⁴¹A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás szavára, s itt nagyobb van, mint Jónás.

⁴²Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallja Salamon bölcsességét, s itt nagyobb van, mint Salamon.

⁴³Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál.

⁴⁴Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja.

⁴⁵Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. Ennek az embernek a sorsa most rosszabb, mint előbb volt. Hasonló sors vár erre a gonosz nemzedékre is.”

Jézus rokonai.

⁴⁶Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele.

⁴⁷Valaki szólt neki: „Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled.”

⁴⁸De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: „Ki az anyám s kik a rokonaim?”

⁴⁹Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: „Ezek az anyám és testvéreim!

⁵⁰Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.”