Mózes áldása.

¹Ez az az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere halála előtt megáldotta Izrael fiait.

²Így szólt:

Az Úr Sínai felől jött,

Szeirből ragyogott fel népének,

Paran hegyén jelent meg.

Azóta, hogy Kádesből útra keltek,

kedvükért délről a hegyekig hatolt.

³Igen, szeretted az ősöket,

a szentek mind a kezedben vannak,

elerőtlenedve lábadhoz borultak,

azt akarták, hogy te vezesd őket.

⁴(Mózes törvényt szabott nekünk.)

Jákob népe örökébe lépett,

⁵király támadt Jesurunban,

amikor egybegyűltek a vezérek,

összejöttek Izrael törzsei.

⁶Ruben maradjon életben

s ne haljon meg, éljen kisszámú harcosa!

⁷Júdáról ezt mondta:

„Halld meg, Uram, Júda szavát,

s vezesd vissza népéhez!

Ha hatalmával érte harcba száll,

légy segítsége azok ellen,

akik szorongatják.”

⁸Léviről így beszélt:

„Add Lévinek Urimodat.

Szeretett emberednek Tummimodat.

Masszánál súlyosan megpróbáltad,

Meriba vizeinél perbe fogtad.

⁹Azt mondta apjáról, anyjáról:

nem láttam őket.

Nem tudott többé testvéreiről,

s gyermekeit sem ismerte.

Csak a te szavadra figyeltek,

megtartották szövetségedet.

¹⁰Tanítják Jákobot parancsaidra,

Izraelt törvényeidre.

Áldozat illatát küldik orrodba,

oltárodra teszik az égőáldozatot.

¹¹Áldd meg, Uram, jólétét,

keze munkája nyerje el tetszésed!

Törd össze derekát ellenfeleinek

s gyűlölőinek –

ne keljenek fel többé ellene.”

¹²Benjaminról ezt mondta:

„Az Úrnak kedveltje,

éljen biztonságban minden időben!

A magasságbeli legyen oltalmazója,

lakjék az ő hegyei között!”

¹³Józsefről így beszélt:

„Földjét áldja meg az Úr!

Fönt az ég harmatának legjava,

és lent a tenger árja,

a legjava annak, amit a nap érlel,

¹⁴a legjava annak, amit a hold sarjaszt,

¹⁵a legjava az ősi hegyeknek,

¹⁵a legjava a letűnt idők halmainak,

¹⁶a legjava a földnek és termésének,

s annak tetszése, aki a csipkebokorban lakik,

szálljon József fejére,

a testvérei közül kiválasztott

fejének tetejére!

¹⁷Mint az elsőszülött bika,

legyen tele méltósággal.

Szarva erős, mint a bivalyé.

Győzze le vele a népeket,

mind, egészen a határig.

Így legyen Efraim tízezreivel

s így Manassze ezreivel is.”

¹⁸Zebulunról ezt mondta:

„Örülj, Zebulun, utadnak

s te Isszachár, sátradnak!

¹⁹A hegyen hívják össze a népeket,

ott mutassák be a méltó áldozatot.

Magukba szívják a tenger árját

s felszürcsölik a homok rejtett kincseit.”

²⁰Gád felől így beszélt:

„Áldott legyen, aki tág teret ad Gádnak!

Mint oroszlán nősténye elnyúlt,

szétmarcangolta a kart is, a fejet is.

²¹Aztán kiszemelte magának az első részt,

a vezér osztályrészét így szabta meg.

Ha a hadinép élére áll,

az Úr igazsága s az ő törvényei

együtt vonulnak Izraellel.”

²²Dánról ezt mondta: „Dán fiatal oroszlán,

mely Básánból iramodik ide.”

²³Naftali felől így beszélt:

„Naftalinak bőven jusson a szeretetből,

töltse el az Úr áldása.

Legyen övé a tenger és a dél.”

²⁴Áserről ezt mondta:

„A többi fiú közt Áser legyen áldott,

a kedvelt testvérei körében,

lába fürödjék olajban!

²⁵Zárad legyen vasból és ércből,

egész életedben élj biztonságban.

²⁶Nincs hasonló Jesurun Istenéhez,

meglovagolja az eget, hogy segítsen rajtad,

meg a fellegeket, csak hogy fölemeljen.

²⁷Fent az ősidők Istene, lent az örök karja.

Elűzi az ellenséget, így szól: Pusztulj!

²⁸Izrael biztonságban élhet,

Jákob kútja egyedül az övé.

A gabona és a bor földjének

az ég megadja harmatát.

²⁹Boldog vagy, Izrael!

Ki hasonló tehozzád, te győzedelmes nép?

Az Úr a védőpajzsod,

a küzdő kard, mely dicsőségre emel.

Ellenségeid vesztedre törnek,

de te hátukon taposol.”