Mózes áldása.
1Ez az az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere halála előtt megáldotta Izrael fiait.
2Így szólt: Az Úr Sínai felől jött, Szeirből ragyogott fel népének, Paran hegyén jelent meg. Azóta, hogy Kádesből útra keltek, kedvükért délről a hegyekig hatolt.
3Igen, szeretted az ősöket, a szentek mind a kezedben vannak, elerőtlenedve lábadhoz borultak, azt akarták, hogy te vezesd őket.
4(Mózes törvényt szabott nekünk.) Jákob népe örökébe lépett,
5király támadt Jesurunban, amikor egybegyűltek a vezérek, összejöttek Izrael törzsei.
6Ruben maradjon életben s ne haljon meg, éljen kisszámú harcosa!
7Júdáról ezt mondta: „Halld meg, Uram, Júda szavát, s vezesd vissza népéhez! Ha hatalmával érte harcba száll, légy segítsége azok ellen, akik szorongatják.”
8Léviről így beszélt: „Add Lévinek Urimodat. Szeretett emberednek Tummimodat. Masszánál súlyosan megpróbáltad, Meriba vizeinél perbe fogtad.
9Azt mondta apjáról, anyjáról: nem láttam őket. Nem tudott többé testvéreiről, s gyermekeit sem ismerte. Csak a te szavadra figyeltek, megtartották szövetségedet.
10Tanítják Jákobot parancsaidra, Izraelt törvényeidre. Áldozat illatát küldik orrodba, oltárodra teszik az égőáldozatot.
11Áldd meg, Uram, jólétét, keze munkája nyerje el tetszésed! Törd össze derekát ellenfeleinek s gyűlölőinek – ne keljenek fel többé ellene.”
12Benjaminról ezt mondta: „Az Úrnak kedveltje, éljen biztonságban minden időben! A magasságbeli legyen oltalmazója, lakjék az ő hegyei között!”
13Józsefről így beszélt: „Földjét áldja meg az Úr! Fönt az ég harmatának legjava, és lent a tenger árja, a legjava annak, amit a nap érlel,
14a legjava annak, amit a hold sarjaszt,
15a legjava az ősi hegyeknek, a legjava a letűnt idők halmainak,
16a legjava a földnek és termésének, s annak tetszése, aki a csipkebokorban lakik, szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére!
17Mint az elsőszülött bika, legyen tele méltósággal. Szarva erős, mint a bivalyé. Győzze le vele a népeket, mind, egészen a határig. Így legyen Efraim tízezreivel s így Manassze ezreivel is.”
18Zebulunról ezt mondta: „Örülj, Zebulun, utadnak s te Isszachár, sátradnak!
19A hegyen hívják össze a népeket, ott mutassák be a méltó áldozatot. Magukba szívják a tenger árját s felszürcsölik a homok rejtett kincseit.”
20Gád felől így beszélt: „Áldott legyen, aki tág teret ad Gádnak! Mint oroszlán nősténye elnyúlt, szétmarcangolta a kart is, a fejet is.
21Aztán kiszemelte magának az első részt, a vezér osztályrészét így szabta meg. Ha a hadinép élére áll, az Úr igazsága s az ő törvényei együtt vonulnak Izraellel.”
22Dánról ezt mondta: „Dán fiatal oroszlán, mely Básánból iramodik ide.”
23Naftali felől így beszélt: „Naftalinak bőven jusson a szeretetből, töltse el az Úr áldása. Legyen övé a tenger és a dél.”
24Áserről ezt mondta: „A többi fiú közt Áser legyen áldott, a kedvelt testvérei körében, lába fürödjék olajban!
25Zárad legyen vasból és ércből, egész életedben élj biztonságban.
26Nincs hasonló Jesurun Istenéhez, meglovagolja az eget, hogy segítsen rajtad, meg a fellegeket, csak hogy fölemeljen.
27Fent az ősidők Istene, lent az örök karja. Elűzi az ellenséget, így szól: Pusztulj!
28Izrael biztonságban élhet, Jákob kútja egyedül az övé. A gabona és a bor földjének az ég megadja harmatát.
29Boldog vagy, Izrael! Ki hasonló tehozzád, Te győzedelmes nép? Az Úr a védőpajzsod, A küzdő kard, mely dicsőségre emel. Ellenségeid vesztedre törnek, De te hátukon taposol.”