A HARMADIK ÉS UTOLSÓ BESZÉD

Emlékezés a kivonulásra és a szövetségre.

¹Mózes egybehívta egész Izraelt, s így szólt hozzájuk: „Magatok láttátok mind, amit az Úr szemetek láttára a fáraóval és egész országával tett Egyiptom földjén:

²a nagy megpróbáltatásokat, amelyeket saját szemeddel láttál, azokat a nagy jeleket és csodákat.

³De mind a mai napig nem adott nektek az Úr értő szívet, látó szemet és halló fület.

⁴Aztán 40 évig vezettelek benneteket a pusztában; nem kopott le rólatok a ruha, nem szakadt le lábatokról a saru.

⁵Nem volt kenyeretek enni, sem borotok vagy szeszes italotok inni, hogy fölismerjétek: én, az Úr, a ti Istenetek vagyok.

⁶S amikor erre a vidékre értetek, Szichon, Hesbon királya és Og, Básán királya felvonult ellenünk, hogy megtámadjon, de legyőztük,

⁷meghódítottuk országát, s Ruben és Gád fiainak, meg Manassze törzse felének adtuk örökségül.

⁸Ügyeljetek hát e szövetség szavaira, kövessétek őket, hogy amibe csak belefogtok, szerencsésen végbevigyétek.

⁹Ma mindnyájan az Úr, a ti Istenetek színe előtt álltok: törzseitek fejei, a bírák, a vének és az elöljárók, Izrael minden férfia,

¹⁰gyermekeitek és asszonyaitok, s a hozzátok csatlakozott idegenek, akik táborodban élnek – a favágóktól a vízhordókig –,

¹¹hogy megkössétek az Úrral, a ti Istenetekkel, az átokkal megerősített szövetséget, amelyet ma köt veled az Úr, a te Istened,

¹²hogy ma az ő saját népévé tegyen, s ő a te Istened legyen, amint esküvel ígérte neked és atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.

A szövetség az eljövendő nemzedékekre is kiterjed.

¹³De nemcsak veletek kötöm ezt a szövetséget s kötöm hozzá ezeket az átkokat,

¹⁴hanem amint azokkal, akik ma itt állnak velünk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, úgy azokkal is, akik ma nincsenek itt jelen.

¹⁵Most hát tudjátok, hogyan éltünk Egyiptom földjén, s miként vonultunk át azok között a népek között, amelyek között át kellett vonulnotok.

¹⁶Közben láttátok fából és kőből, aranyból és ezüstből való undok bálványaikat, amelyek körükben el vannak terjedve.

¹⁷Ne akadjon hát köztetek egyetlen férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs sem, amelyiknek a szíve elfordul az Úrtól, a mi Istenünktől, és így elmegy azoknak a népeknek az isteneit imádni. Ne akadjon köztetek gyökér, amelyen méreg vagy üröm sarjad.

¹⁸Senki ne ígérjen ez átkok hallatára szívében magának mégis áldást, ilyeneket gondolván: Jól fog menni sorom akkor is, ha elbizakodott szívem szerint élek, olyan jól, hogy a bőséges víz eloltja a szomjat.

¹⁹Az Úr nem fog neki kegyelmezni. Nyomban fellobban az Úr haragja és indulata az ilyen ember ellen, és rászáll az e könyvben följegyzett minden átok. Az Úr eltörli nevét a földről.

²⁰Az Úr kipusztítja Izrael törzsei közül, a szövetségnek e törvénykönyvben megírt átkai szerint.

²¹S az eljövendő nemzedék, fiaitok, akik utánatok születnek, és az idegen, aki messze földről érkezik, látva a csapásokat és betegségeket, amelyekkel az Úr elárasztja azt az országot, így fognak szólni:

²²Kén és só, az egész föld csupa üszök, nem lehet bevetni, nem terem semmit, nem nő rajta még fű sem, akárcsak Szodoma és Gomorra, Adma és Cebojim elpusztulásakor, amelyeket az Úr haragjában és indulatában földig lerombolt.

²³Igen, a népek mind így beszélnek majd: Miért bánt így az Úr ezzel az országgal? Miért volt ez a lángoló harag?

²⁴Akkor majd ezt felelik nekik: Mert nem törődtek az Úrnak, atyáik Istenének szövetségével, amelyet akkor kötött velük, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről,

²⁵s elmentek más isteneknek szolgálni s őket imádni, olyanokat, akiket nem ismertek, s akik semmit sem parancsoltak nekik –

²⁶ezért lobbant fel az Úr haragja ez ellen az ország ellen annyira, hogy az e könyvben följegyzett összes átkot rázúdította,

²⁷s ezért tépte ki fellángolt haragjában, indulatában és méltatlankodásában földjükből, s vetette más országba őket, ahogy az mind a mai napig van.

Visszatérés a száműzetésből.

²⁸Ami rejtve van, az az Úr, a mi Istenünk ügye; de a kinyilatkoztatott dolgok ránk s gyermekeinkre tartoznak mindörökre, hogy e törvények minden szavát megtartsuk.