A törvény följegyzése.
1Mózes tehát Izrael véneivel egyetemben megparancsolta a népnek: „Tartsátok meg pontosan az egész törvényt, amelyet ma szabok nektek.
2S mihelyt a Jordánon túl arra a földre értek, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, állíts nagy köveket, meszeld őket fehérre,
3s mihelyt átvonulsz, ennek a törvénynek minden szavát írd rájuk, hogy amint az Úr, atyáid Istene megígérte, elérkezzél abba az országba, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, a tejjel-mézzel folyó országba.
4Mihelyt tehát átkeltek a Jordánon, állítsátok fel ezeket a köveket, amelyekre vonatkozóan ma parancsot adok nektek, Ebal hegyére, s meszeljétek fehérre.
5Építs ott egy oltárt is az Úrnak, a te Istenednek, olyan kövekből, amelyeket vasszerszám nem munkált meg;
6faragatlan kövekből építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek. Azon ajánld fel az Úrnak, a te Istenednek az égőáldozatot,
7s mutasd be a közösség áldozatát, s tarts ott áldozati lakomát is, örülj az Úr, a te Istened színe előtt.
8A kövekre pedig érthetően és gondosan írd föl ennek a törvénynek minden szavát.”
9Akkor Mózes és a Lévi fiai közül való papok a következőképpen szóltak egész Izraelhez: „Szó nélkül hallgasd, Izrael! A mai nap az Úr, a te Istened tulajdon népe lettél!
10Ezért ügyelj az Úr, a te Istened szavára, s kövesd parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked!”
11Aztán ugyanazon a napon Mózes még ezt rendelte:
12„Mihelyt átkeltek a Jordánon, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár, József és Benjamin sorakozzál fel Gerizim hegyén a népet megáldani;
13a többiek pedig, Ruben, Gád, Áser, Zebulun, Dán és Naftali Ebal hegyén, átkot mondani.
14Akkor a leviták kezdjék el és hangos szóval szóljanak Izrael minden fiához:
15Átkozott, aki bálványt farag vagy önt – utálat tárgya az Úr szemében, mesterkéz műve –, s titokban fölállítja! Az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
16Átkozott, aki apját és anyját nem tiszteli! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
17Átkozott, aki szomszédja határkövét odébb tolja! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
18Átkozott, aki tévútra vezeti a vakot az úton! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
19Átkozott, aki az idegen, az árva és az özvegy jogát megcsorbítja! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
20Átkozott, aki apja feleségével hál, mivel fölemeli apja takaróját! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
21Átkozott, aki bármi állattal hál! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
22Átkozott, aki nővérével, apja vagy anyja lányával hál! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
23Átkozott, aki anyósával hál! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
24Átkozott, aki embertársát titokban leüti! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
25Átkozott, akit meg lehet vesztegetni, hogy ártatlannak vérét ontsa! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!
26Átkozott, aki nem teljesítvén nem tartja érvényben e törvény szavait! S az egész nép mondja rá: Úgy legyen!