A szombatév.

¹Minden hetedik évben adj haladékot.

²A haladék jegyében így kell eljárni: a hitelező engedje el a kölcsönt, amit embertársának adott, ne szorongassa sem embertársát, sem testvérét, ha az Úr (tiszteletére) kihirdetik a haladékot.

³Az idegent szorongathatod, de amid testvérednél van, azt engedd el.

⁴Nem lesz közted szegény, mert az Úr, a te Istened bőségesen megáld azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökrészül ad neked, hogy a tied legyen,

⁵ha valóban hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s mind szem előtt tartod és teljesíted azokat a parancsokat, amelyeket ma eléd tárok.

⁶Az Úr, a te Istened megáld téged, amint megígérte, úgyhogy minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned, így számos népen uralkodhatsz, ők azonban nem uralkodhatnak rajtad.

⁷Ha szegény akad közted, egy testvéred valamelyik városodban vagy földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, ne keményítsd meg szívedet, és ne csukd be a markod testvéred, a szegény előtt,

⁸inkább nyisd meg a kezed, s adj szívesen annyit, amennyire csak szüksége van szorult helyzetében.

⁹Ügyelj, nehogy gonosz gondolat támadjon szívedben. Itt a hetedik esztendő, a haladék éve! S nehogy barátságtalanul nézz szegény testvéredre, s ne adj neki semmit. Különben az Úrhoz kiált ellened és súlyos bűn nehezedik rád.

¹⁰Jó szívvel adj neki, és amikor adsz, a szíved ne legyen tele rosszindulattal. Jótettedért megáld az Úr, a te Istened minden lépésedben s kezednek minden munkájában.

¹¹Mindig lesznek szegények a földön. Ezért most megparancsolom: Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élő szűkölködő és szegény előtt.

A rabszolga.

¹²Ha eladja magát neked egy népedből való testvéred, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon neked, a hetedik esztendőben azonban engedd szabadon.

¹³S amikor felszabadítod, ne engedd el üres kézzel.

¹⁴Adj neki bőségesen nyájadból, szérűd és sajtód terméséből. Adj neki aszerint, ahogy az Úr, a te Istened megáldott.

¹⁵Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, s az Úr, a te Istened szabadulást adott neked. Ezért parancsolom ma ezt neked.

¹⁶Ha mégis azt mondaná: „Nem akarok elmenni tőled”, mert megszeretett téged és házadat, mivel jó sora volt nálad,

¹⁷fogd az árat, s lyukat fúrva vele a fülébe, kösd az ajtóhoz – így egyszer s mindenkorra rabszolgád marad. Rabszolganőddel is így tégy.

¹⁸Ne essék nehezedre, ha szabadon kell engedned. Mert hisz hatévi szolgálata a kétszerese egy munkás bérének. S ezenfelül az Úr, a te Istened is megáld mindenben, amit csak teszel.

Az elsőszülöttek.

¹⁹Tehened és juhod minden hím elsőszülöttét szenteld az Úrnak, a te Istenednek. Tehened elsőszülöttével ne dolgozz, juhod elsőszülöttét pedig ne nyírd meg.

²⁰Az Úr, a te Istened színe előtt fogyaszd el minden esztendőben családoddal azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt.

²¹Ha azonban valami hibája volna, sánta vagy vak, vagy valami más baja van, nem szabad az Úrnak, a te Istenednek feláldoznod.

²²Fogyaszd el lakóhelyeden, mint a gazellát vagy a szarvast, mindegy, hogy tiszta vagy-e vagy tisztátalan.

²³Csak a vérét nem szabad elfogyasztanod, azt mint a vizet, öntsd ki a földre.