Az evangélium Lukács szerint

Bevezetés.

¹Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy,

²ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének,

³jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil,

⁴hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak.

I. GYERMEKKORI ESEMÉNYEK

Keresztelő János születésének hírüladása.

⁵Heródesnek, Júdea királyának korában élt egy Abija osztályából való Zakariás nevű pap. Felesége Áron leányai közé tartozott, s Erzsébetnek hívták.

⁶Mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek, az Úr parancsai és rendelkezései szerint.

⁷De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten életük alkonya felé jártak.

⁸Történt mégis, hogy amikor Zakariás osztályának sorrendjében papi szolgálatát teljesítette az Isten színe előtt,

⁹s a papság körében hagyományos szokás szerint rá esett a sor, hogy illatáldozatot mutasson be, bement az Úr templomának szentélyébe.

¹⁰Az illatáldozat órájában az egész nép kint várta, és közben imádkozott.

¹¹Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán.

¹²Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és elfogta a félelem.

¹³Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni.

¹⁴Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén.

¹⁵Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni.

¹⁶Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz.

¹⁷Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak.”

¹⁸Zakariás megkérdezte az angyaltól: „Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is előrehaladt a korban.”

¹⁹„Én Gábor vagyok – felelte az angyal –, s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt.

²⁰Íme, most megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni.”

²¹A nép egyre várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben.

²²Ám amikor kijött, nem tudott hozzájuk szólni, s ebből megértették, hogy látomása volt a templomban. Ő intett nekik, de néma maradt,

²³s amikor leteltek szolgálatának napjai, hazament.

²⁴E napok után felesége, Erzsébet, gyermeket fogant, és öt hónapon át eltitkolta.

²⁵„Ezt tette hát nekem az Úr – mondta – azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított.”

Jézus születésének hírüladása.

²⁶A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába

²⁷egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.

²⁸Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.”

²⁹E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez.

³⁰Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.

³¹Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni.

³²Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját,

³³és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.”

³⁴Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?”

³⁵Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.

³⁶Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták,

³⁷mert Istennél semmi sem lehetetlen.”

³⁸Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.

Mária meglátogatja Erzsébetet.

³⁹Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába.

⁴⁰Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet.

⁴¹Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.

⁴²Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!

⁴³Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?

⁴⁴Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.

⁴⁵Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

Magnificat

⁴⁶Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat,

⁴⁷és szívem ujjong megváltó Istenemben,

⁴⁸mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék,

⁴⁹mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve.

⁵⁰Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad.

⁵¹Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket,

⁵²letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte.

⁵³Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el.

⁵⁴Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról,

⁵⁵amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.”

⁵⁶Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.

Keresztelő János születése.

⁵⁷Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült.

⁵⁸Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek.

⁵⁹A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni.

⁶⁰De az anyja tiltakozott: „Nem, hanem Jánosnak kell hívni.”

⁶¹Így válaszoltak neki: „Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának.”

⁶²Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék.

⁶³Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve.” Mindnyájan csodálkoztak.

⁶⁴Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent.

⁶⁵A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre.

⁶⁶Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” Mert az Úr keze volt vele.

Benedictus.

⁶⁷Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált:

⁶⁸„Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét.

⁶⁹Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában.

⁷⁰Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta:

⁷¹megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől,

⁷²hogy irgalmazzon atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségéről.

⁷³Az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk,

⁷⁴hogy az ellenség kezéből kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki,

⁷⁵szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján.

⁷⁶Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját,

⁷⁷hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára,

⁷⁸Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból,

⁷⁹hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa.”

⁸⁰A gyermek nőtt, erősödött lélekben, és mindaddig a pusztában élt, míg Izrael előtt föl nem lépett.