Az evangélium Lukács szerint

Bevezetés.

1Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy,

2ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének,

3jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil,

4hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak.

I. GYERMEKKORI ESEMÉNYEK

Keresztelő János születésének hírüladása.

5Heródesnek, Júdea királyának korában élt egy Abija osztályából való Zakariás nevű pap. Felesége Áron leányai közé tartozott, s Erzsébetnek hívták.

6Mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek, az Úr parancsai és rendelkezései szerint.

7De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten életük alkonya felé jártak.

8Történt mégis, hogy amikor Zakariás osztályának sorrendjében papi szolgálatát teljesítette az Isten színe előtt,

9s a papság körében hagyományos szokás szerint rá esett a sor, hogy illatáldozatot mutasson be, bement az Úr templomának szentélyébe.

10Az illatáldozat órájában az egész nép kint várta, és közben imádkozott.

11Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán.

12Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és elfogta a félelem.

13Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni.

14Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén.

15Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni.

16Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz.

17Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak.”

18Zakariás megkérdezte az angyaltól: „Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is előrehaladt a korban.”

19„Én Gábor vagyok – felelte az angyal –, s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt.

20Íme, most megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni.”

21A nép egyre várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben.

22Ám amikor kijött, nem tudott hozzájuk szólni, s ebből megértették, hogy látomása volt a templomban. Ő intett nekik, de néma maradt,

23s amikor leteltek szolgálatának napjai, hazament.

24E napok után felesége, Erzsébet, gyermeket fogant, és öt hónapon át eltitkolta.

25„Ezt tette hát nekem az Úr – mondta – azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított.”

Jézus születésének hírüladása.

26A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába

27egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.

28Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.”

29E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez.

30Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.

31Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni.

32Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját,

33és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.”

34Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?”

35Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.

36Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták,

37mert Istennél semmi sem lehetetlen.”

38Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.

Mária meglátogatja Erzsébetet.

39Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába.

40Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet.

41Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.

42Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!

43Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?

44Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.

45Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

Magnificat

46Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat,

47és szívem ujjong megváltó Istenemben,

48mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék,

49mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve.

50Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad.

51Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket,

52letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte.

53Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el.

54Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról,

55amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.”

56Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.

Keresztelő János születése.

57Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült.

58Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek.

59A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni.

60De az anyja tiltakozott: „Nem, hanem Jánosnak kell hívni.”

61Így válaszoltak neki: „Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának.”

62Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék.

63Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve.” Mindnyájan csodálkoztak.

64Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent.

65A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre.

66Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” Mert az Úr keze volt vele.

Benedictus.

67Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált:

68„Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét.

69Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában.

70Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta:

71megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől,

72hogy irgalmazzon atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségéről.

73Az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk,

74hogy az ellenség kezéből kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki,

75szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján.

76Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját,

77hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára,

78Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból,

79hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa.”

80A gyermek nőtt, erősödött lélekben, és mindaddig a pusztában élt, míg Izrael előtt föl nem lépett.