¹Az Úr így szólt Mózeshez:

²„Parancsold meg Izrael fiainak, hozzanak nekem tiszta olajat a mécsesekbe, hogy állandó lángot adjanak.”

³Áron ezt a lángot a megnyilatkozás sátorában, a bizonyság függönye elé helyezte. Ennek ott kell lennie állandóan az Úr előtt, estétől reggelig. Örök törvény ez utódaitok számára.

⁴Áron a mécseseket a tiszta tartóra állította, az Úr elé minden időre.

⁵„Végy lisztlángot, és süss belőle tizenkét kenyeret, mindegyik kéttizednyi legyen.

⁶Azután rakd őket két sorban – hatot-hatot téve egy sorba – az Úr előtt álló tiszta asztalra.

⁷Mindegyik sorra tégy tiszta tömjént. Ez emlékezetül felajánlott eledel lesz, étel az Úrnak.

⁸Mindig szombati napon kell kitenni az Úr elé. Izrael fiai vigyék oda az örök szövetség jeléül.

⁹Azután Ároné és fiaié lesznek, de szent helyen egyék meg, mivel ez az Úr eledelének nagyon szent része az ő számukra. Örök törvény ez.”

¹⁰Egy izraelita asszonynak a fia, aki egyiptomi apától született, kijött házából és Izrael fiai közé keveredett, s a táborban összeszólalkozott egy izraelita férfival.

¹¹Az izraelita asszony fia káromolta és átkozta a Nevet, azért Mózes elé vezették. (Az anyát Selomitnak hívták, s a Dán törzséből való Dibri lánya volt.)

¹²Őrizet alatt tartották, hogy majd az Úr utasítása szerint ítélkezzenek fölötte.

¹³Az Úr ezt mondta Mózesnek:

¹⁴„Vezesd ki a táboron kívülre azt, aki az átkot mondta. A fültanúk tegyék kezüket a fejére, és az egész közösség kövezze meg.

¹⁵Azután ezt mondd Izrael fiainak: Mindenki, aki Istenét átkozza, viselje bűnének büntetését.

¹⁶Aki az Úr nevét káromolja, haljon meg, kövezze meg az egész közösség. Akár idegen, akár közülük való, haljon meg, ha káromolta a Nevet.

¹⁷Aki agyonüt egy embert, bárki is, haljon meg.

¹⁸Aki agyonüt egy állatot, adjon másikat helyette: életet életért.

¹⁹Aki megsebesít valakit a népéből valók közül, vele is bánjanak úgy, ahogy ő tett:

²⁰törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen az emberen okozott kár, olyat kell neki is elviselnie.

²¹Aki állatot üt agyon, pótolja másikkal, aki embert üt agyon, az haljon meg.

²²Mindenki fölött ugyanúgy ítélkezzenek, akár közületek való, akár idegen, mivel én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”

²³Miután Mózes ezeket elmondta Izrael fiainak, kivitte a táboron kívülre azt, aki az átkot kiejtette és megkövezték. Így teljesítették, amit az Úr parancsolt Mózesnek.