¹Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok.

²Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek.

³Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem.

⁴Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem beszéltem róla, hiszen veletek voltam.

⁵Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy?

⁶Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam.

⁷De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.

⁸Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.

⁹A bűnről, amiért nem hittek bennem.

¹⁰Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok.

¹¹Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett.

¹²Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek.

¹³Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek.

¹⁴Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.

¹⁵Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.

¹⁶Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő s viszontláttok.”

¹⁷A taníványok közül néhányan elkezdtek tanakodni: „Mit akarhat ezzel mondani: Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, és viszontláttok? És hogy: az Atyához megyek?”

¹⁸Így töprengtek: „Mi az, hogy rövid idő? Nem értjük, mit akar vele mondani.”

¹⁹Jézus észrevette, hogy meg akarják tőle kérdezni, azért így szólt hozzájuk: „Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő és viszontláttok?

²⁰Bizony, bizony, mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik.

²¹Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé a gyötrelmeire.

²²Így most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki.

²³Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.

²⁴Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.

²⁵Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezik az óra, amikor már nem beszélek képekben, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát.

²⁶Azon a napon majd a nevemben kértek, s nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek az Atyát,

²⁷mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem.

²⁸Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához.”

²⁹Erre a tanítványok megjegyezték: „Most már nyíltan beszélsz, nem képekben.

³⁰Így világossá vált előttünk, hogy mindent tudsz, s nincs szükséged rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.”

³¹Jézus így felelt: „Most hiszitek?

³²Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a maga útjára, s magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

³³Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.”