4. BABILON, AZ ÚR OSTORA

¹Ezt a szózatot kapta Jeremiás Júda egész népe felől Jojakim 4. esztendejében, aki Jozijának, Júda királyának volt a fia. [Ez az év Nebukadnezárnak, Babilon királyának első esztendeje.]

²Jeremiás próféta így hirdette ki ezt a szózatot Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakójának:

³Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának 13. esztendejétől mind a mai napig, azaz huszonhárom esztendő óta intézi hozzám szavait az Úr, és én szünet nélkül beszéltem nektek, [de nem hallgattatok meg;

⁴valóban az Úr folyton-folyvást küldte hozzátok összes szolgáit, a prófétákat, de nem hallgattátok meg őket, s ügyet se vetettetek rájuk].

⁵Ez volt az üzenet: Térjetek meg mindannyian gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből, hogy megmaradhassatok ezen a földön, amelyet az Úr nektek és atyáitoknak adott öröktől fogva és mindörökre.

⁶[És ne szegődjetek idegen istenekhez, hogy nekik szolgáljatok és őket imádjátok. Ne ingereljetek haragra kezetek alkotásaival, nehogy lesújtsak rátok.]

⁷De ti nem hallgattatok rám [– mondja az Úr –, sőt haragra ingereltetek kezetek alkotásaival a saját vesztetekre].

⁸Ezért ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok szavamra,

⁹elküldök észak minden nemzetségéért [és Nebukadnezárért, szolgámért, Babilon királyáért – mondja az Úr]. Idehozom őket erre a földre, ennek lakóira [és a körülöttük lakó nemzetekre]. És átengedem őket a pusztulásnak, hogy borzalommá, gúny tárgyává legyenek, és örökké tartó szégyen legyen a sorsuk.

¹⁰Elnémítom közöttük az öröm és a vigasság hangját; a vőlegény és a menyasszony szavát; a malom zúgását, és kioltom lámpáik fényét.

¹¹Az egész ország elhagyatott pusztasággá lesz, mert lakói szolgaságba mennek a nemzetek közé, hetven esztendőre.

¹²[De amikor eltelik a hetven esztendő, megbüntetem Babilon királyát és azt a népet – mondja az Úr – azért a gonoszságért, amelyet végbevitt. Megbüntetem a káldeusok országát, és pusztasággá teszem mindörökre.]

¹³És valóra váltom abban az országban mindazt, amit ellene kimondtam, ami meg van írva ebben a könyvben.

II. JÖVENDÖLÉSEK A NEMZETEK ELLEN

1. BEVEZETÉS

Látomás a serlegről.

Ezt jövendölte Jeremiás a nemzetek ellen.

¹⁴Mert őket is szolgaságra vetik hatalmas nemzetek és nagy királyok. Így aztán visszafizetek nekik tetteik és kezük munkája szerint.

¹⁵Az Úr, Izrael Istene, így szólt hozzám: Vedd a kezemből ezt a borral telt serleget, és itasd meg belőle az összes nemzetet, amelyhez elküldelek.

¹⁶Hadd igyanak belőle, hogy megtántorodjanak és eszüket veszítsék, mielőtt rájuk szabadítom a kardot.

¹⁷Elvettem hát a serleget az Úr kezéből és megitattam belőle minden nemzetet, amelyhez elküldött az Úr:

¹⁸Jeruzsálemet és Júda városait, királyait és főembereit, hogy pusztasággá, iszonyattá, gúny tárgyává és átokszóvá tegyem őket, mint ahogy az ma van;

¹⁹a fáraót, Egyiptom királyát, szolgáival, főembereivel és összes népével együtt;

²⁰aztán minden fajta népséget, így Uz földjének minden királyát a filiszteusok földjének minden királyát; Askalont, Gázát, Akkaront és Asdod maradékát;

²¹Edomot, Moábot és Ammon fiait,

²²Tírusz valamennyi királyát, Szidón valamennyi királyát és a szigetországok királyait, akik a tengeren túl laknak;

²³Dedánt, Temát, Buzt, és az összes nyírott halántékút;

²⁴Arábia valamennyi királyát, akik a pusztában laknak;

²⁵Zimri összes királyát Elám összes királyát és a médek összes királyát;

²⁶aztán észak minden királyát közel és távol, az egyiket a másik után; vagyis a föld színén levő minden országot végül még Sesák királya is iszik belőle.

²⁷Ezt mondd majd nekik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Igyatok! Részegedjetek meg! Hányjatok! Essetek el, s ne keljetek föl többé addig, míg rátok nem szabadítom a kardot.

²⁸Ha pedig nem akarják elvenni kezedből a serleget, hogy igyanak belőle, akkor így beszélj: Ezt mondja a Seregek Ura: Meg kell innotok!

²⁹Mert ha arra a városra, amely a nevemet viseli, pusztulást hozok, hogyan gondoljátok, hogy ti büntetlenül maradtok? Bizony, nem maradtok büntetlenül. Mert magam szólítom ide a kardot a föld minden lakója ellen – mondja a Seregek Ura.

³⁰Te pedig hirdesd nekik mindezeket a szavakat és mondd nekik:

Harsog az Úr a magasból,

³⁰mennydörög szent hajlékából.

Fölemeli hangját legelője ellen,

úgy kiáltozik, mint akik a szőlőt tapossák,

szózata elhatol a föld minden lakójához,

³¹a föld végső határáig.

Mert az Úr ítéletet hirdet

a nemzetek fölött,

minden ember fölött ítélkezik:

a gonoszokat kiszolgáltatja a kardnak

– mondja az Úr.

³²Így beszél a Seregek Ura:

Nézzétek! A csapás vándorol

az egyik nemzetről a másikra;

és nagy szélvész támad

a föld végső határairól.

³³Akiket az Úr megöl azon a napon, szétszóródnak a föld egyik végétől a másikig. Nem gyászolják meg őket; senki nem szedi össze és nem temeti el őket; úgy hevernek majd a föld színén, mint a trágya.

³⁴Jajgassatok, pásztorok, üvöltsetek,

vessétek magatokat a porba,

ti, vezérei a nyájnak,

mert elérkezett pusztulástok napja;

úgy elhulltok,

mint a leölésre kiválasztott kosok.

³⁵Nincs hová futniuk a pásztoroknak,

nincs menekvésük a nyáj vezéreinek.

³⁶Hallgassátok:

hogy hangzik a pásztorok kiáltása,

hogy zúg a nyáj vezéreinek jajgatása,

mert az Úr elpusztította legelőiket,

³⁷feldúlta békés mezőiket.

³⁸Az oroszlán előjött rejtekéből,

országuk pusztasággá lett a pusztító kard

és az Úr izzó haragja miatt.