Messiási jövendölések. Az eljövendő király.

¹Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és szétszélesztik legelőm juhait – mondja az Úr.

²Ezért ezt mondja az Úr, Izrael Istene a pásztoroknak, akik népemet vezetik: Szétszélesztettétek nyájamat, szétkergettétek, s nem törődtetek vele. Nos, nekem majd lesz gondom rátok, mégpedig gonosz tetteitek szerint – mondja az Úr.

³De nyájam maradékát magam gyűjtöm össze azokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre, ott gyarapodni fognak és megsokasodnak.

⁴Pásztorokat rendelek föléjük, hogy gondjukat viseljék és legeltessék őket; nem félnek és nem remegnek többé, és egy sem vész el közülük – mondja az Úr.

⁵Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak. Királyként uralkodik majd, bölcsen kormányoz, s gondja lesz a jogra és az igazságra az országban.

⁶Az ő napjaiban megszabadul Júda, és biztonságban él Izrael. Ez lesz a neve, amelyen szólítják: „Az Úr, a mi igazságunk.”

⁷Jönnek napok – mondja az Úr –, amikor nem azt mondják többé: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki kihozta Izrael fiait Egyiptom földjéről”,

⁸hanem: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki visszavezette és hazahozta Izrael házának ivadékát észak földjéről és azokból az országokból, ahová szétszórta őket.” És a saját földjükön laknak majd.

Fenyegető beszéd az álpróféták ellen

⁹A prófétákról:

Fenyegető beszéd az álpróféták ellen

A szívem megszakad bensőmben,

Fenyegető beszéd az álpróféták ellen

minden csontom remeg.

Fenyegető beszéd az álpróféták ellen

Olyan vagyok, mint a részeg,

Fenyegető beszéd az álpróféták ellen

mint a bortól mámoros ember,

Fenyegető beszéd az álpróféták ellen

az Úr miatt és szent szavai miatt:

¹⁰„Tele van az ország házasságtörőkkel.

[Igen, az ilyenek miatt borult gyászba

az ország és száradtak ki a puszta legelői.]

Gonoszságot művelni, arra gyorsak;

és minden erejük a hamisságuk.

¹¹Igen, a próféta és a pap is istentelenné vált;

még házamban is találkoztam

gonoszságukkal – mondja az Úr.

¹²Ezért síkos talajjá lesz az útjuk,

elcsúsznak rajta a sötétben és elesnek.

Mert rájuk hozom a veszedelmet,

a büntetés esztendejét – mondja az Úr.”

¹³Szamária prófétáiban

istentelenséget láttam:

Baál nevében prófétáltak,

és félrevezették népemet, Izraelt.

¹⁴Jeruzsálem prófétáiban

utálatosságot láttam:

házasságtörést, hazug életmódot.

Még bátorítják is a gonoszokat,

nehogy megtérjenek gonoszságaikból.

Szodomához lettek hasonlóvá

valamennyien,

a lakói meg Gomorrához.

¹⁵Ezért ezt mondja a Seregek Ura

a prófétákról:

Nézzétek, férgeket adok nekik eledelül,

és mérgezett vizet italul.

Mert Jeruzsálem prófétáitól árad szét

minden istentelenség az országban.

¹⁶Ezt mondja a Seregek Ura:

Ne hallgassatok arra,

amit ezek a próféták mondanak nektek,

¹⁶mert félrevezetnek benneteket.

A maguk kitalálta látomást hirdetik,

nem az Úr ajkáról valót.

¹⁷Akik elvetik az Úr szavát,

azoknak ezt mondják: „Békétek lesz.”

És azoknak, akik szívük gonoszsága

szerint járnak:

„Semmi baj nem érhet titeket.”

¹⁸[De ki vett részt az Úr tanácsában?

Ki látta őt és ki hallotta szavát?

Ki figyelt oda szavára,

hogy hírül adhatná?]

¹⁹Igen, kitör az Úr haragjának vihara;

pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére.

²⁰Az Úr haragja nem fordul vissza,

míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti

szívének szándékát.

Majd az idők végén értitek ezt meg világosan.

²¹Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak.

Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak.

²²Ha részt vettek volna tanácsomban,

tudtára adták volna népemnek szavaimat,

és visszatérítették volna őket

gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől.

²³Tán csak a közelből vagyok Isten

– mondja az Úr –,

s nem vagyok a távolból is Isten?

²⁴Elrejtőzhet-e valaki úgy a rejtekhelyen,

hogy ne lássam meg? – mondja az Úr.

Vajon nem én töltöm-e be az eget

és a földet? – mondja az Úr.

²⁵Hallottam, miket mondanak a próféták, akik hazugságokat jövendölnek a nevemben. „Álmot láttam – mondják –, álmot láttam.”

²⁶Meddig gondolkodnak így ezek a hazug próféták, akik csak a maguk kitalálta csalárdságot jövendölik?

²⁷Azt remélik, hogy álmaik miatt, amelyeket egymásnak elmesélnek, népem megfeledkezik nevemről, úgy, amint atyáik elfeledkeztek a nevemről Baál miatt?

²⁸Az a próféta, aki álmot lát, csak mondja el a saját álmát. De aki tőlem veszi a szót, hát hirdesse hűségesen! Mi köze van a pelyvának a búzához? – mondja az Úr.

²⁹Nem olyan-e szavam, mint a tűz? – mondja az Úr –, és mint a sziklát szétzúzó pöröly?

³⁰Azért én a próféták ellen fordulok – mondja az Úr –, akik ellopják egymástól szavaimat.

³¹Igen, a próféták ellen fordulok – mondja az Úr –, akik úgy akarnak jövendölni, hogy csak a nyelvüket mozgatják.

³²A próféták ellen fordulok, akik hazug álmaik szerint prófétálnak – mondja az Úr –, mert elbeszélik őket, s így félrevezetik népemet hazugságaikkal, csalárdságukkal. Bizony, nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Nem is használnak semmit ennek a népnek – mondja az Úr.

³³Ha pedig azt kérdi tőled ez a nép, vagy egy próféta, vagy egy pap: „Mi az Úr terhe?” – ezt válaszold neki: „Ti magatok vagytok az Úr terhe; de elvetlek benneteket magamtól. Az Úr mondja ezt.”

³⁴A prófétát, papot vagy bárki mást, aki azt mondja, hogy „az Úr terhe”, megbüntetem háza népével együtt.

³⁵Inkább így kell beszélnetek egymással, szomszéd a szomszédjával, testvér a testvérével: „Mit válaszolt az Úr?”, és: „Mit mondott az Úr?”

³⁶De ne említsétek többé „az Úr terhe” kifejezést, mert mindenkinek terhes lesz a szava, ha kiforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek a szavait.

³⁷Ezt mondd a prófétának: „Mit felelt neked az Úr?”, és: „Mit mondott neked az Úr?”

³⁸Ha azonban az Úr terhét emlegetitek, akkor ezt mondja majd az Úr: „Mivel ezt a kifejezést használjátok: »az Úr terhe«, bár figyelmeztettelek titeket, hogy ne mondjátok többé, hogy »az Úr terhe«,

³⁹azért felkaplak és elviszlek benneteket színem elől; elhagylak titeket és a várost is, amelyet nektek és atyáitoknak adtam.

⁴⁰Örökös szégyent hozok rátok és véget nem érő gyalázatot, amelyet a feledés nem borít el soha.”