¹Meghallotta Paschur pap, Immer fia, aki az Úr házának felügyelője volt, hogy Jeremiás ezt a prófétai szózatot hirdette.

²Erre Paschur megverette Jeremiás prófétát, majd abba a kalodába záratta, amely az Úr házába vezető felső kapunál, a Benjamin-kapunál volt.

³Másnap Paschur kiengedte Jeremiást a kalodából. Jeremiás akkor így szólt hozzá: „Nem Paschurnak hív az Úr, hanem Rettegésnek.

⁴Mert ezt mondja az Úr: Rettegéssé teszlek téged és minden barátodat; ellenségeik kardjától hullanak el mindnyájan, a szemed láttára. Az egész Júdát Babilon királyának kezére adom; az majd Babilonba hurcolja és kardélre hányja őket.

⁵Ennek a városnak minden gazdagságát, minden vagyonát, minden drágaságát, Júda királyainak minden kincsét ellenségeik kezére adom. Azok majd elrabolják, elhurcolják és Babilonba viszik őket.

⁶Te meg, Paschur, és egész házad népe fogságba mentek; Babilonba jutsz, ott halsz meg és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hazugságot jövendöltél.”

Részletek Jeremiás vallomásaiból

⁷Rászedtél, Uram!

Részletek Jeremiás vallomásaiból

S én hagytam, hogy rászedj.

Részletek Jeremiás vallomásaiból

Erősebb voltál nálam és legyőztél.

Részletek Jeremiás vallomásaiból

Nevetségessé váltam napról napra:

Részletek Jeremiás vallomásaiból

Aki csak lát, mind kicsúfol.

⁸Ahányszor csak beszélek,

azt kell kiáltanom,

azt kell hirdetnem: „Erőszak! Romlás!”

Az Úr szava így mindennap

gyalázatomra vált és csúfságomra.

⁹Már azt gondoltam: Nem törődöm vele,

nem beszélek többé a nevében.

De ilyenkor mintha tűz gyúlt volna

szívemben,

és átjárta minden csontomat.

S ha megfeszítettem erőmet,

hogy ellenálljak,

belefáradtam és nem tudtam elviselni.

¹⁰Hallom sokak gyalázkodását:

„Rettegés mindenütt!

Jelentsétek föl! Följelentjük!”

Még azok is, akik barátaim voltak,

bukásomra lestek:

„Hátha valamiképp tőrbe csalhatnánk,

legyőzhetnénk,

és bosszút állhatnánk rajta.”

¹¹De az Úr, mint hős harcos, mellettem áll.

¹¹Ellenfeleim meginognak,

s nem bírnak velem,

szégyent vallanak és elbuknak.

Örökké tartó, soha el nem múló

gyalázatban lesz részük.

¹²Te pedig, Seregek Ura, igazságos Bíró,

aki a vesék és szívek vizsgálója vagy,

engedd, hadd láthassam,

miként állsz rajtuk bosszút,

mert eléd tártam ügyemet.

¹³Énekeljetek az Úrnak!

Dicsőítsétek az Urat!

Mert kiszabadította a szegény lelkét

a gonoszok kezéből.

¹⁴Átkozott legyen a nap, amelyen születtem!

Az a nap, amelyen a világra hozott anyám:

ne legyen áldott.

¹⁵Átkozott legyen az a férfi,

aki hírül vitte apámnak:

„Fiúgyermeked született” –

és ezzel mint jó hírrel örvendeztette meg.

¹⁶Legyen hasonló az az ember

azokhoz a városokhoz,

amelyeket az Úr könyörtelenül feldúlt;

reggel halljon jajkiáltást,

délben meg harci riadót,

¹⁷mert nem ölt meg anyám méhében.

Bárcsak anyám teste lett volna a sírom,

amikor még a méhében hordozott!

¹⁸Miért is jöttem ki méhéből?

Hogy csak nyomorúságot

és bánatot lássak,

és gyalázatban töltsem napjaimat?