¹Ezt mondta nekem az Úr: Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem szívlelném ezt a népet. Űzd el őket színem elől, el velük!

²És ha azt kérdik tőled: „Hová menjünk?” – ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr:

Akit halálra szántam, az meghal;

akit kardélre szántam, kard élén hullik el;

akit éhhalálra szántam, éhhalált hal;

és akit fogságra szántam, fogságba kerül.

³Négyféleképpen sújtok le rájuk – mondja az Úr: karddal, hogy megölje őket; kutyákkal, hogy széttépjék őket; az ég madaraival és a mező vadjaival, hogy felfalják és elpusztítsák őket.

⁴Iszonyattá teszem őket a föld minden országa számára Manassze miatt, Hiszkijának, Júda királyának fia miatt, azért, amit Jeruzsálemben végbevitt.

Háború okozta nyomorúság

⁵Ugyan ki szán meg téged, Jeruzsálem,

Háború okozta nyomorúság

és ki vigasztal meg?

Háború okozta nyomorúság

Ki áll meg az úton, hogy megkérdezze:

Háború okozta nyomorúság

Hogy megy a sorod?

⁶Te magad vetettél el – mondja az Úr –,

hátat fordítottál nekem!

Ezért nyújtottam ki kezemet

elpusztításodra, belefáradtam,

hogy mindig csak könyörüljek.

⁷Szórólapáttal kiszórtam őket

az ország kapuin át.

Megfosztom gyermekeitől népemet,

lesújtok rájuk, mert nem akarják elhagyni

gonosz útjaikat.

⁸Özvegyeik számosabbak,

mint a tenger fövenye;

az ifjú harcosok anyjára rászabadítom

a pusztítót déli időben,

szorongást és rettegést hozok rájuk,

váratlanul.

⁹Még aki hét fiút szült, az is ellankad,

és kileheli lelkét.

Még nappal van,

de az ő napja már lehanyatlik,

szégyen és csúfság lesz az osztályrésze.

És akik még megmaradnak közülük,

azokat is kiszolgáltatom

ellenségeik kardjának – ezt mondja az Úr.

Jeremiás újabb meghívása

¹⁰Jaj nekem, anyám, miért is szültél?

Jeremiás újabb meghívása

Hogy a perlekedés és ellentmondás

Jeremiás újabb meghívása

embere legyek az egész ország számára?

Jeremiás újabb meghívása

Nem vagyok hitelező,

Jeremiás újabb meghívása

nekem sem kölcsönzött senki,

Jeremiás újabb meghívása

mégis mindenki átkoz.

¹¹Hát nem tettem meg mindent, Uram,

a szolgálatodban?

És nem jártam közben nálad

még ellenségeimért is,

szorongatásuk és nyomorúságuk idején?

¹⁵Te tudod, hogy így tettem.

¹²Eltörheti-e az ember a vasat,

az északi vasat és a rezet?

¹³„Gazdagságodat és kincseidet

prédára bocsátom, ingyen.

Így fizetek meg minden bűnödért

egész országodban.

¹⁴Ellenségeid rabszolgájává teszlek

olyan országban, amelyet nem is ismersz.

Mert haragom fellángolt, mint a tűz,

és égni fog fölöttetek.”

¹⁵Emlékezz meg rólam,

Uram és nézz le rám;

állj bosszút értem üldözőimen!

Késleltesd haragodat, s ne engedd,

hogy elsodorjon;

vedd tekintetbe,

hogy érted szenvedek gyalázatot.

¹⁶Ha szavaid elém kerültek,

csak úgy nyeltem őket;

kedvem telt szavadban és öröme szívemnek.

Mert a te nevedet viselem,

Uram, Seregek Istene!

¹⁷Nem leltem benne örömöm,

hogy a vigadozók körében üljek;

súlyos kezed terhe alatt egyedül ültem,

mert méltatlankodással töltöttél el.

¹⁸Miért nem szűnik meg fájdalmam,

és a sebem miért nem akar meggyógyulni?

Bizony olyan lettél számomra,

mint a csalóka patak,

amelynek vizére nem lehet számítani.

¹⁹Erre így válaszolt az Úr:

Ha visszatérsz hozzám,

visszafogadlak szolgálatomba;

és ha csak nemes dolgokról szólsz,

mellőzve mind, ami megvetni való,

akkor mintegy szájammá teszlek.

Nekik kell hozzád térniük,

te ne térj hozzájuk!

²⁰Erős ércfallá teszlek ez előtt a nép előtt.

Harcolni fognak ellened,

de nem győznek le, mert veled vagyok,

hogy megmentselek és megszabadítsalak,

– mondja az Úr.

²¹Kiszabadítalak a gonosztevők kezéből,

és kimentelek a hatalmasok markából.