A gonoszok szerencséje

¹Biztos, hogy neked lesz igazad,

A gonoszok szerencséje

Uram, ha perelni kezdek veled.

A gonoszok szerencséje

Mégis, hadd tegyem föl kérdésemet:

A gonoszok szerencséje

Miért szerencsések a gonoszok,

A gonoszok szerencséje

s miért élveznek békét a hűtlenek?

²Elülteted őket, s ők gyökeret vernek,

felnőnek és gyümölcsöt hoznak.

Közel vagy a szájukhoz,

de távol a szívüktől.

³Engem pedig ismersz, Uram,

és belém látsz.

Próbára teheted a szívem,

hisz a kezedben van.

Válogasd ki őket,

mint az áldozatra szánt juhokat,

és tartsd meg őket az öldöklés napjára!

⁴[Meddig gyászoljon még a föld, és meddig száradjon a fű az útszélen? Még a barom és a madár is elpusztul a rajta lakók gonoszsága miatt.]

Mert azt mondják:

„Isten nem látja viselkedésünket.”

⁵Ha gyalogosokkal futva elfáradsz,

hogyan versenyezhetsz majd a lovakkal?

És ha nem vagy biztonságban

a békés földön,

mit csinálsz majd a Jordán sűrűjében?

Az Úr panasza elpusztított birtoka miatt

⁷Elhagytam házamat,

Az Úr panasza elpusztított birtoka miatt

lemondtam örökrészemről.

Az Úr panasza elpusztított birtoka miatt

Ellenségei kezére juttattam,

Az Úr panasza elpusztított birtoka miatt

amit egykor annyira szerettem.

⁸Mert olyan lett hozzám örökségem,

⁸mint az oroszlán az erdőben:

vadul ordít ellenem.

Ezért hát meggyűlöltem.

⁹Vajon szép tollazatú madár az én örökségem,

hogy a madarak mindenfelől köré gyülekeznek?

Rajta! Gyűljetek össze ti is mind, vadállatok,

gyertek, hogy felfaljátok!

¹⁰Sok pásztor pusztította szőlőmet,

és taposta osztályrészemet.

Kietlen pusztasággá tették

gyönyörű birtokomat.

¹¹Gyászba borították, feldúlták;

összetiporva hever színem előtt.

Teljesen elpusztult az egész ország,

és nincs, aki bánkódnék miatta.

¹²A puszta minden kopár dombja felől

pusztítók érkeztek;

[mert az Úr kardja emésztő kard].

Az ország egyik szélétől a másikig

nincs békessége egyetlen élőnek sem.

¹³Ha búzát vetnek, tövist aratnak;

fáradnak, mégsem boldogulnak.

Szégyent vallanak aratáskor

az Úr rettenetes haragja miatt.

A szomszédos népekre váró ítélet és üdvösség.

¹⁴Ezt mondja az Úr: Ami gonosz szomszédaimat illeti, akik kinyújtották kezüket örökrészemre, amelyet népemnek, Izraelnek juttattam, ezt teszem velük: Kitépem őket földjükből. [De kitépem Júda házát is a kezükből.]

¹⁵Ám aztán, hogy kitéptem őket, megkönyörülök rajtuk, és visszavezetem őket, mindegyiket a maga örökrészébe, a maga országába.

¹⁶És ha gondjuk lesz rá, hogy megtanulják népem útjait, és az én nevemre esküsznek, ilyen módon: „Amint igaz, hogy az Úr él”, úgy, ahogy a népem megtanult tőlük Baálra esküdni, akkor helyük lesz majd az én népem között.

¹⁷De ha valamelyik nemzet nem hallgat rám, kitépem gyökerestül, és elpusztítom – mondja az Úr.