Jób utolsó felelete.

¹Jób válaszolt az Úrnak, s így szólt:

²Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen.

³Én borítottam tervedet homályba, olyan szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás.

⁴[Hallgass meg hát, kérlek! Beszélni szeretnék! Kérdezni akarlak, világosíts fel!]

⁵Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak.

⁶Ezért visszavonok mindent és megbánok, porban és hamuban!

V. BEFEJEZÉS

⁷Miután az Úr e szavakat intézte Jóbhoz, így szólt a temáni Elifázhoz: „Fölgerjedt haragom ellened és két barátod ellen, mert nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám.

⁸Ezért most vegyetek magatokhoz hét bikát és hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be magatokért égőáldozatot. Jób, az én szolgám imádkozzék értetek! Mert tekintettel akarok rá lenni, s nem akarlak benneteket megszégyeníteni, amiért nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám.”

⁹A temáni Elifáz, a suachi Bildád és a naamai Cofár akkor elment, és úgy járt el, ahogy az Úr mondta nekik. Az Úr tekintettel volt Jóbra.

¹⁰Az Úr jobbra fordította Jób sorsát, mivel imádkozott barátaiért, és amije csak volt Jóbnak, azt megkétszerezte.

¹¹Minden fivére, nővére és ismerőse elment hozzá. Együtt ültek vele házában, kifejezték részvétüket és vigasztalták azok miatt, amelyekkel az Úr sújtotta. Mindegyik adott neki egy kesitát és egy aranygyűrűt.

¹²Jób életének következő szakaszát az Úr jobban megáldotta, mint a korábbit. Tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamara volt.

¹³Volt hét fia és három lánya is.

¹⁴Az elsőt Galambnak, a másodikat Fahéjvirágnak, a harmadikat Szelencének nevezte.

¹⁵Az egész országban nem lehetett Jób lányainál szebb nőket találni. Az apjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreik között.

¹⁶Ezután Jób még száznegyven évig élt, és látta fiait és unokáit negyedíziglen.

BEVEZETÉS A ZSOLTÁROK KÖNYVÉHEZ

¹⁷Jób öregen és az élettel betelve halt meg.