Látomás a könyvtekercsről.

¹Így szólt hozzám: „Emberfia, állj fel, beszélni akarok veled.”

²Amikor ezt mondta, eltöltött a lélek, felállított, és hallottam, amint beszélt hozzám.

³Ezt mondta nekem: „Emberfia, elküldelek Izrael fiaihoz, a lázadókhoz, akik fellázadtak ellenem. Ők és atyáik lázadoztak ellenem mind a mai napig.

⁴Fiaiknak kemény a fejük és megátalkodott a szívük. Hozzájuk küldelek, hogy mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten.

⁵Akár meghallgatják, akár nem hallgatják – mert hiszen lázongó nemzedék ez –, megtudják, hogy próféta van közöttük.

⁶Ami meg téged illet, emberfia, ne félj tőlük, s ne remegj, amikor ezt mondják: Tövisek vesznek körül és skorpiókon ülsz. Ne félj szavaiktól, és ne remegj arcuktól, mert hiszen lázongó nemzedék!

⁷Mondd el üzenetemet, akár meghallgatják, akár nem hallgatják, mert hiszen lázongó nemzedék ez.

⁸Te meg, emberfia, hallgass arra, amit majd mondok neked, ne légy lázadozó, mint ez a lázongó nemzedék. Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked.”

⁹Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és lám, egy könyvtekercs volt benne.

¹⁰Kigöngyölte előttem, és kívül is, belül is tele volt írva. Ez volt ráírva: „Siralom, panasz és jajszó.”