3. NEBUKADNEZÁR ARANYSZOBRA

Nebukadnezár aranyszobrot állíttat.

¹Nebukadnezár király aranyszobrot készíttetett. Magassága hatvan könyök volt, szélessége pedig hat könyök. Dura mezején, Bábel tartományában állíttatta fel.

²Aztán követeket küldött a király, hogy hívják össze a satrapákat, helytartókat, kormányzókat, tanácsosokat, kincstárosokat, bírákat és jogtudósokat és a tartományok összes főembereit, jöjjenek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár készíttetett.

³A satrapák, helytartók, kormányzók, tanácsosok, kincstárosok, bírák, jogtudósok és a tartományok összes főemberei össze is jöttek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. Felálltak a szobor előtt, amelyet Nebukadnezár készíttetett.

⁴Ekkor a kikiáltó harsány hangon kihirdette: „Így szól a parancs, népek, nemzetek és nyelvek:

⁵Mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott.

⁶Aki nem borul le, és nem imádja, azt még ebben az órában tüzes kemencébe fogják vetni.”

⁷Ennek megfelelően, mihelyt meghallották a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, azon nyomban földre vetették magukat a népek, nemzetek és nyelvek, hogy imádják az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott.

Bevádolják a zsidókat.

⁸Ekkor káldeus férfiak siettek elő, és bevádolták a zsidókat.

⁹Így szóltak a királyhoz: „Király, örökké élj!

¹⁰Király, te parancsot adtál ki: Minden ember, aki meghallja a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot.

¹¹Aki nem borul le és nem imádja, azt tüzes kemencébe kell vetni.

¹²Itt van néhány zsidó férfiú, akiket te Bábel tartományának kormányzásával bíztál meg: Sadrak, Mesak és Abednegó. Ezek a férfiak, ó király, nem teljesítik parancsodat. Nem tisztelik isteneidet és az aranyszobrot sem imádják, amelyet állíttattál.”

¹³Ekkor Nebukadnezár haragjában és dühében megparancsolta, hogy vezessék elé Sadrakot, Mesakot és Abednegót. Mindjárt eléje is állították ezeket a férfiakat.

¹⁴A király kérdőre vonta őket: „Igaz-e Sadrak, Mesak és Abednegó, hogy nem tisztelitek isteneimet, és az aranyszobrot sem imádjátok, amelyet állíttattam?

¹⁵Nos, hát készen vagytok-e rá, hogy mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, leboruljatok és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem? Mert ha nem imádjátok, még ebben az órában tüzes kemencébe vettetlek benneteket. S van-e olyan isten, aki megment titeket a kezemtől?”

¹⁶Sadrak, Mesak és Abednegó így feleltek Nebukadnezár királynak: „Nincs szükség rá, ó király, hogy mi feleljünk parancsodra.

¹⁷Ha a mi Istenünk, akit tisztelünk, meg akar minket menteni, akkor a tüzes kemencéből és a te kezedből is kiszabadít, ó király.

¹⁸De ha nem így történnék is, tudd meg, ó király, hogy isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amelyet állíttattál, nem imádjuk.”

¹⁹Ekkor Nebukadnezár haragra lobbant, arca lángba borult Sadrak, Mesak és Abednegó miatt, és kiadta a parancsot, hogy a kemencét a szokásosnál hétszerte jobban fűtsék be.

²⁰Aztán megparancsolta serege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mesakot és Abednegót, és vessék őket a tüzes kemencébe.

²¹Azon nyomban meg is kötözték a férfiakat nadrágostul, köpenyestül és süvegestül, és bevetették a tüzes kemencébe.

²²Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokásosnál is jobban befűtötték, a lobogó tűz megölte azokat a férfiakat is, akik Sadrakot, Mesakot és Abednegót bevetették.

Azarja imádsága.

²³A három férfiú, Sadrak, Mesak és Abednegó, megkötözve a tüzes kemence közepére esett.

²⁴Ott jártak-keltek a lángok között, dicsőítették az Istent és áldották az Urat.

²⁵Azarja megállt, szóra nyitotta ajkát, és a lángok közepette így imádkozott:

²⁶Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene, és minden dicséretre méltó; neved magasztos mindörökké.

²⁷Mert igazságos vagy mindenben, amit velünk tettél, tetteid mind igazak, útjaid egyenesek, és minden ítéleted igazságos.

²⁸Igazságos ítéletet hajtottál végre, bármit mértél ránk és Jeruzsálemre, atyáink szent városára. Bűneink miatt mindent igazságos ítélettel mértél ránk.

²⁹Vétkeztünk és elpártoltunk tőled, gonoszságra vetemedtünk, és parancsaidra nem ügyeltünk.

³⁰Lelkiismeretünkkel szembeszegülve nem azt tettük, amit parancsoltál, hogy jó legyen sorunk.

³¹Amit ránk mértél és velünk tettél, mind igazságos ítélettel tetted.

³²Kiszolgáltattál minket gonosz ellenségeinknek és gyűlölködő árulóinknak, egy igazságtalan királynak, a leggonoszabbnak az egész földön.

³³Most még szánkat se nyithatjuk ki, szégyen és gyalázat lett szolgáid és tisztelőid osztályrésze.

³⁴Szent nevedre kérünk, ne taszíts el minket végleg, ne bontsd fel a szövetséged.

³⁵Ne vondd meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért, szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért.

³⁶Megígérted nekik, hogy megsokasítod utódaikat, mint égen a csillagokat, s mint a tenger partján a fövényt.

³⁷Minden népnél kisebbek lettünk, Urunk, megaláztatásban van részünk bűneinkért az egész földön.

³⁸Most nincs fejedelmünk, sem prófétánk, sem vezérünk, nincs sem égő-, sem véres, sem étel-, sem illatáldozat, de még hely sem, ahová letegyük első termésünket,

³⁹s elnyerhessük irgalmadat. Fogadd el megtört szívünket és alázatos lelkünket kosokból és bikákból álló égőáldozatul, tömérdek hizlalt bárány gyanánt!

⁴⁰Áldozatunk legyen ma éppúgy kedves színed előtt, s engesztelődj ki a múlt miatt, mert akik benned bíznak, nem vallanak szégyent.

⁴¹Most már egész szívünkkel téged követünk, téged félünk, és a te nevedet keressük.

⁴²Ne engedd, hogy megszégyenüljünk, hanem bánj velünk könyörülettel, nagy irgalmasságod szerint!

⁴³Siess segítségünkre, mint hajdan a csodatetteiddel, és szerezz dicsőséget, Uram, a nevednek!

⁴⁴Valljanak szégyent mind, akik gonoszat tesznek szolgáid ellen, mindenhatóságod alázza meg őket, és enyésszen el erejük!

⁴⁵Tudják meg, hogy te, az Úr vagy az egyetlen Isten, és tiéd a dicsőség szerte az egész földön.

⁴⁶A király szolgái, akik bedobták őket, egyre fűtötték a kemencét kőolajjal, gyantával, kóccal és rőzsével.

⁴⁷Végül a láng negyvenkilenc könyöknyire kicsapott a kemencéből.

⁴⁸Elérte és elégette a káldeusokat, akiket a kemence körül talált.

⁴⁹Az Úr angyala pedig leszállt a kemencébe Azarjához és társaihoz, és kiverte a tüzet a lángoló kemencéből.

⁵⁰Olyanná tette a kemence belsejét, mintha harmatos szellő fújdogált volna benne. Őket a tűz egyáltalán nem érte, nem sértette és nem háborgatta.

⁵¹Ekkor a kemencében mindhárman egy szájjal dicsőítették, magasztalták és áldották az Istent, a következőképpen:

⁵²Áldott vagy Urunk, atyáink Istene, dicséretre méltó és magasztos mindörökké. Áldott a te dicsőséges szent neved, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.

⁵³Áldott vagy dicsőséged szent templomában, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.

⁵⁴Áldott vagy királyi trónodon, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.

⁵⁵Áldott vagy, aki belelátsz a mélységekbe, és a kerubok fölött trónolsz, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.

⁵⁶Áldott vagy az ég boltozatján, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.

⁵⁷Áldjátok, az Úrnak minden művei az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁵⁸Áldjátok, az Úrnak angyalai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁵⁹Áldjátok, egek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁶⁰Áldjátok, mind ti vizek az égboltozat felett, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁶¹Áldjátok, minden erők, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁶²Áldjátok, nap és hold, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁶³Áldjátok, ég csillagai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁶⁴Áldjátok, minden záporeső és harmat, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁶⁵Áldjátok, mind ti szelek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁶⁶Áldjátok, tűz és forróság, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁶⁷Áldjátok, hideg és hőség, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁶⁸Áldjátok, harmat és dér, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁶⁹Áldjátok, fagy és hideg, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁷⁰Áldjátok, jég és hó, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁷¹Áldjátok, éjjelek és nappalok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁷²Áldjátok, világosság és sötétség, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁷³Áldjátok, villámok és fellegek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁷⁴Áldjad föld, az Urat, dicsőítsd és magasztald mindörökké.

⁷⁵Áldjátok, hegyek és halmok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁷⁶Áldja minden, ami a földön sarjad, az Urat, dicsőítse és magasztalja mindörökké.

⁷⁷Áldjátok, vízforrások, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁷⁸Áldjátok, tengerek és folyamok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁷⁹Áldjátok, cethalak és a vizekben mozgó összes állatok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁸⁰Áldjátok, égi madarak, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁸¹Áldjátok, vadak és barmok, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁸²Áldjátok, emberek fiai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁸³Áldjátok, Izrael fiai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁸⁴Áldjátok, az Úrnak papjai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁸⁵Áldjátok, az Úrnak szolgái, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁸⁶Áldjátok, igazak szellemei és lelkei, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁸⁷Áldjátok, szentek és alázatos szívűek, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké.

⁸⁸Áldjátok, Hananja, Azarja, Misael, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké. Mert kiragadott minket a holtak országából, s kimentett a halál kezéből; kiszabadított a lobogó lángok közül, kiragadott a tűzből.

⁸⁹Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló!

⁹⁰Áldjátok az istenek Istenét, ti, akik félitek az Urat, dicsőítsétek, és adjatok neki hálát, mert irgalma örökkévaló!

⁹¹Ekkor Nebukadnezár király megdöbbent. Izgatottan felállt, és így szólt főembereihez: „Nemde, három férfiút dobattunk megkötözve a tűzbe?” Ezt felelték a királynak: „Egész biztos, ó király!”

⁹²Erre így folytatta: „Én négy férfiút látok, akik szabadon járnak-kelnek a lángok közepette anélkül, hogy valami bántódásuk volna. A negyediknek pedig olyan alakja van, mint egynek az istenek fiai közül.”

⁹³Ekkor Nebukadnezár odament a tüzes kemence ajtajához és bekiáltott: „Sadrak, Mesak és Abednegó, a fölséges Isten szolgái, gyertek ki és jöjjetek ide!” Erre Sadrak, Mesak és Abednegó kijöttek a lángok közül.

⁹⁴A satrapák, helytartók, kormányzók és királyi tanácsosok összefutottak. Látták e férfiakon, hogy testükön semmi hatalma nem volt a tűznek, fejüknek egyetlen hajaszála sem perzselődött meg, ruhájuk sem sérült meg, sőt még a tűz szaga sem járta át őket.

⁹⁵Nebukadnezár ekkor így szólt: „Áldott legyen Sadrak, Mesak és Abednegó Istene, mert elküldte angyalát, és megmentette szolgáit, akik benne bíztak. Inkább megszegték a király parancsát, veszélynek tették ki testüket, semhogy Istenükön kívül más istent tiszteljenek és imádjanak.

⁹⁶Ezennel rendeletet bocsátok ki: Minden nép, nemzet és nyelv! Aki káromolja Sadrak, Mesak és Abednegó Istenét, azt vágják darabokra, háza meg változzék szemétdombbá! Nincs ugyanis más Isten, aki ki tudna szabadítani a szorongattatásból.”

⁹⁷Ekkor a király Bábel tartományában nagy tisztségre emelte Sadrakot, Mesakot és Abednegót.

⁹⁸Nebukadnezár király minden népnek, nemzetnek és nyelvnek! Sok-sok üdvözlet nektek!

⁹⁹Jónak látom, hogy hirdessem a jeleket és a csodákat, amelyeket a fölséges Isten végbevitt rajtam.

¹⁰⁰Az ő jelei milyen nagyok, és az ő csodái milyen hatalmasak! Királysága örökké tartó királyság, és hatalma nemzedékről nemzedékre száll.