Izrael fiai megmentik Benjamin fiait a pusztulástól.

¹Izrael férfiai megesküdtek Micpában: „Senki sem adja közülünk a lányát feleségül Benjaminhoz.”

²Azután a nép Bételbe ment, és ott ült az Úr előtt estig, jajveszékelt és zokogva sírt.

³„Ó Urunk, Izrael Istene – mondták –, miért történt ez Izraelben, hogy kivész ma egy törzs Izraelből?”

⁴Másnap kora reggel fölkelt a nép, oltárt épített ott, s égő­ és közösségi áldozatot mutatott be.

⁵Majd megkérdezték Izrael fiai: „Izrael törzsei közül melyik nem jött el a gyülekezetbe, az Úrhoz?” Ugyanis ünnepélyesen megesküdtek rá, hogy „aki nem jön el az Úrhoz Micpába, annak meg kell halnia.”

⁶Izrael fiai ugyanis megszánták testvérüket, Benjamint és így szóltak: „Ma egy törzs kivész Izraelből.

⁷Hogyan tudnánk feleséget szerezni azoknak, akik megmaradtak? Megesküdtünk az Úrnak, hogy közülünk nem adja senki a lányát feleségül nekik.”

⁸Megkérdezték tehát: „Izrael összes törzsei közül melyik nem vonult fel Micpába, az Úrhoz?” Úgy találták a táborban, hogy a gileádi Jábesből nem ment el senki sem a gyülekezetbe.

⁹Megszámolták a népet, és senki sem volt ott a gileádi Jábes lakói közül.

¹⁰Akkor a közösség elküldött ellenük tizenkétezer embert, csupa vitéz harcost, ezzel a paranccsal: „Menjetek és hányjátok kardélre a gileádi Jábes lakóit, az asszonyokat és a gyerekeket is.

¹¹Így járjatok el: minden férfin és azokon az asszonyokon, akik már voltak együtt férfival, töltsétek be az átkot, de az érintetlen lányokat hagyjátok életben.”

¹²A gileádi Jábes lakói között négyszáz érintetlen lányt találtak, közülük egyet sem érintett férfi. Ezeket elvitték a táborba, Silóba, Kánaán földjére.

¹³Ekkor az egész közösség követeket küldött Benjamin fiaihoz, akik a Rimmon-sziklánál voltak, és békét ajánlott nekik.

¹⁴Benjamin fiai erre visszatértek, és a gileádi Jábes leányai közül, akiket életben hagytak, feleséget adtak nekik, de mindegyiknek nem adhattak.

A silói leányrablás.

¹⁵A nép sajnálkozott Benjamin miatt, mert az Úr rést ütött Izrael törzsein.

¹⁶A közösség vénei ezért így szóltak: „Hogyan tudnánk feleséget szerezni azoknak, akiknek nem jutott? Benjamin asszonyai ugyanis elpusztultak.”

¹⁷Aztán hozzáfűzték: „Az örökrésznek érintetlenül Benjaminénak kell maradnia, s nem veszhet ki egy törzs Izraelből.

¹⁸Hisz mi nem adhatunk nekik feleséget lányaink közül.” Izrael fiai ugyanis megesküdtek: „Átkozott legyen, aki feleséget ad Benjaminnak.”

¹⁹Így szóltak: „Van az Úrnak egy ünnepe, amelyet minden esztendőben Silóban szokás megülni [amely Bételtől északra, a Bételből Szichembe vezető úttól keletre, Lebonától meg délre fekszik].”

²⁰Ezt tanácsolták tehát Benjamin fiainak: „Menjetek és rejtőzzetek el a szőlőkben.

²¹Amikor észreveszitek, hogy kijönnek Silóban a lányok a körtáncra, gyertek elő a szőlőkből, ragadjon meg ki-ki egyet feleségül Siló lányai közül, és térjetek vissza Benjamin földjére.

²²Ha atyjuk vagy testvéreik idejönnek és panaszt emelnek ellenetek, ezt mondjuk nekik: Bocsássatok meg nekik, hogy úgy vették feleségüket, mint a háborúban. Ha ti magatok adtátok volna őket nekik, akkor ebben az esetben ti vétkeztetek volna.”

²³Benjamin fiai így tettek, s számuknak megfelelően egy-egy feleséget ragadtak el a táncolók közül. Azután útra keltek, visszatértek területükre, fölépítették városaikat és letelepedtek bennük.

²⁴Izrael fiai is elszéledtek onnan. Visszatért mindenki a törzsébe, nemzetségébe, hazament a maga örökrészébe.

²⁵Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, amit kedve tartott.