1. MICHA SZENTÉLYE ÉS DÁN TÖRZSÉNEK VÁNDORLÁSA

Micha szentélye.

¹Volt Efraim hegyén egy ember, akit Michajehunak hívtak.

²Így szólt anyjához: „Az az 1 100 ezüst, amit elvettek tőled, s ami miatt te átkot mondtál, amihez – saját fülem hallatára – azt is hozzáfűzted:

³Ünnepélyesen kijelentem: ezt a pénzt az Úrnak szentelem, a saját kezemből, hogy [öntött] istenszobor készüljön belőle, az

⁴nézd, itt van a kezemben, én vettem el.

⁵S most visszaadom neked.”

⁶Anyja így szólt: „Az Úr áldja meg az én fiamat!”

⁷Michajehu pedig visszaadta anyjának az 1 100 ezüstpénzt.

⁸Anyja tehát fogott 200 sékel ezüstöt és odaadta az ezüstművesnek. Az csinált belőle egy faragott és egy öntött szobrot, ami aztán Michajehu házába került.

⁹Micha szentélyt készített neki, majd efodot és terafimot csinált, és az egyik fiát megtette papjává.

¹⁰Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, ami neki tetszett.

¹¹Volt egy fiatalember, aki a júdeai Betlehemből, Júda nemzetségéből származott és levita volt, s mint idegen élt ott.

¹²Ez az ember elhagyta a júdeai Betlehem városát, hogy ott telepedjék meg, ahol tud. Vándorlása közben Efraim hegyére ért, Micha házához.

¹³Micha így szólt hozzá: „Honnan jössz?” Így válaszolt neki: „Levita vagyok a júdeai Betlehemből. Azért keltem útra, hogy letelepedjem ott, ahol tudok.”

¹⁴Micha azt mondta neki: „Telepedjél le nálam, légy atyám és papom. Adok neked 10 sékel ezüstöt évente, egy ruhát és teljes ellátást”, és rá is beszélte a levitát.

¹⁵A levita úgy határozott, hogy ennél az embernél marad. A fiatalember olyan lett számára, mint valamelyik a fiai közül.

¹⁶Micha beiktatta a levitát; a fiatalember a papjává lett és Micha házában maradt.

¹⁷„Most már tudom – mondta Micha –, hogy az Úr jót tesz velem, mert levita papom van.”