A Szentlélek eljövetele.

¹Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak.

²Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.

³Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.

⁴Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.

⁵Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből.

⁶Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.

⁷Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek?

⁸Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén?

⁹Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának,

¹⁰Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták,

¹¹krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.”

¹²Csodálkoztak, és ezt kérdezgették egymástól: „Mi lehet ez?”

¹³Mások gúnyosan megjegyezték: „Teleitták magukat édes borral.”

Péter beszéde.

¹⁴Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat!

¹⁵Nem részegek ezek, amint vélitek, hisz a napnak még csak a harmadik órájában vagyunk,

¹⁶hanem ez az, amiről Joel próféta szólt:

¹⁷A végső napokban – mondja Isten – kiárasztok Lelkemből minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak.

¹⁸Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom Lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak.

¹⁹Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket adok lenn a földön: vért, tüzet és gomolygó füstöt.

²⁰A nap elsötétül, a hold vérbe borul, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja.

²¹Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

²²Izraelita férfiak! Halljátok meg szavamat! A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket – amint tudjátok – általa vitt végbe köztetek.

²³Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek.

²⁴Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa,

²⁵hisz Dávid mondja róla: Szemem előtt az Úr mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.

²⁶Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el.

²⁷Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.

²⁸Az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed előtt.

²⁹Testvérek, férfiak! Hadd mondjam el nektek Dávid pátriárkáról nyíltan, hogy meghalt és eltemették, sírja mind a mai napig itt van köztünk.

³⁰Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel is megerősítve ígéretet tett: az ő ágyékának gyümölcséből ültet majd valakit trónjára,

³¹előrelátva beszélt Krisztus feltámadásáról, hogy sem nem marad az alvilágban, sem testét nem éri rothadás.

³²Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk.

³³Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok.

³⁴Mert Dávid nem ment fel az égbe, mégis ő mondja: Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra,

³⁵s ellenségeidet lábad elé teszem zsámolyul.

³⁶Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!”

A beszéd hatása.

³⁷E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?”

³⁸„Térjetek meg – felelte Péter –, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

³⁹Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket – bár távol vannak – meghívott a mi Urunk, Istenünk.”

⁴⁰Még más egyéb szavakkal is bizonyította ezt, és buzdította őket: „Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből!”

⁴¹Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.

A jeruzsálemi egyház élete.

⁴²Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.

⁴³Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben.

⁴⁴A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük.

⁴⁵Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek.

⁴⁶Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt.

⁴⁷Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.