A Szentlélek eljövetele.

1Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak.

2Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.

3Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.

4Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.

5Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből.

6Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.

7Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek?

8Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén?

9Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának,

10Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták,

11krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.”

12Csodálkoztak, és ezt kérdezgették egymástól: „Mi lehet ez?”

13Mások gúnyosan megjegyezték: „Teleitták magukat édes borral.”

Péter beszéde.

14Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat!

15Nem részegek ezek, amint vélitek, hisz a napnak még csak a harmadik órájában vagyunk,

16hanem ez az, amiről Joel próféta szólt:

17A végső napokban – mondja Isten – kiárasztok Lelkemből minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak.

18Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom Lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak.

19Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket adok lenn a földön: vért, tüzet és gomolygó füstöt.

20A nap elsötétül, a hold vérbe borul, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja.

21Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

22Izraelita férfiak! Halljátok meg szavamat! A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket – amint tudjátok – általa vitt végbe köztetek.

23Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek.

24Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa,

25hisz Dávid mondja róla: Szemem előtt az Úr mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.

26Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el.

27Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.

28Az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed előtt.

29Testvérek, férfiak! Hadd mondjam el nektek Dávid pátriárkáról nyíltan, hogy meghalt és eltemették, sírja mind a mai napig itt van köztünk.

30Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel is megerősítve ígéretet tett: az ő ágyékának gyümölcséből ültet majd valakit trónjára,

31előrelátva beszélt Krisztus feltámadásáról, hogy sem nem marad az alvilágban, sem testét nem éri rothadás.

32Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk.

33Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok.

34Mert Dávid nem ment fel az égbe, mégis ő mondja: Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobbomra,

35s ellenségeidet lábad elé teszem zsámolyul.

36Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!”

A beszéd hatása.

37E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?”

38„Térjetek meg – felelte Péter –, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

39Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket – bár távol vannak – meghívott a mi Urunk, Istenünk.”

40Még más egyéb szavakkal is bizonyította ezt, és buzdította őket: „Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből!”

41Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.

A jeruzsálemi egyház élete.

42Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.

43Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben.

44A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük.

45Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek.

46Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt.

47Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.