1Saul háza és Dávid háza között még sokáig folytatódott a háborúskodás. Dávid egyre hatalmasabb lett, Saul háza pedig mindig gyengébb.

2Hebronban fiai születtek Dávidnak. Elsőszülötte Amnon volt, a jiszreeli Achinoamtól;

3második fia Kileáb, a Kármelbe való Nabal feleségétől, Abigailtól; a harmadik Absalom, a gesuri király, Talmai lányának, Machának a fia;

4a negyedik Adonija, Haggit fia; az ötödik Sefatja, Abital fia;

5a hatodik Jitream, Dávid feleségétől, Eglától. Ezek születtek Dávidnak Hebronban.

6Míg tartott a háború Saul háza és Dávid háza között, Abner szilárdan kitartott Saul háza mellett.

7Ám Saulnak volt egy mellékfelesége; Ricpának hívták, és Ajjának volt a lánya. Abner magáévá tette. Erre Isbaal kérdőre vonta Abnert: „Miért közeledtél atyám mellékfeleségéhez?”

8Abner nagy haragra gerjedt Isbaal szavai miatt, úgyhogy ezt mondta: „Tán kutyának vagyok a feje? Mind a mai napig jóindulattal voltam atyádnak, Saulnak háza, valamint testvérei és barátai iránt. Nem hagytam, hogy Dávid kezére kerülj. S most szemrehányást teszel nekem egy asszony miatt?

9Ezt meg azt tegye Isten Abnerral – igen, amit az Úr esküvel ígért Dávidnak, azt én fogom keresztülvinni.

10Elveszem Saul házától a királyságot, és megszerzem Dávidnak a trónt Izrael fölött és Júda fölött, Dántól Beersebáig.”

11Isbaal egyetlen szót sem válaszolt Abnernak, mert félt tőle.

12Ezután Abner követeket küldött Dávidhoz; ezt üzente: „…Köss velem szövetséget, s támogatlak, hogy egész Izrael hozzád csatlakozzék.”

13Dávid így válaszolt: „Jól van, szövetséget kötök veled, de van egy kikötésem: Nem kerülhetsz a szemem elé, csak ha Saul lányát, Michalt is magaddal hozod, amikor eljössz, hogy színem elé járulj.”

14Akkor Dávid követeket küldött Saul fiához, Isbaalhoz ezzel az üzenettel: „Add ki nekem a feleségemet, Michalt, akit száz filiszteus előbőre árán szereztem magamnak.”

15Erre Isbaal elküldött és elhozatta férjétől, Paltieltől, Lajis fiától.

16A férje azonban vele ment, sírva kísérte egészen Bachurimig. Ott Abner azt mondta neki: „Menj vissza!” S ő visszament.

17Most Abner Izrael véneivel egyezkedett. Azt mondta nekik: „Régi vágyatok, hogy Dávid legyen a királyotok.

18Most hát vigyétek keresztül! Az Úr is azt mondta Dávidnak: Szolgám, Dávid keze által szabadítom ki népemet, Izraelt a filiszteusok és minden ellenségük hatalmából.”

19Ugyanígy beszélt Abner Benjamin fiai előtt is. Aztán elment, hogy Hebronban tudósítsa Dávidot, mit határozott Izrael és Benjamin egész háza.

20Amikor Abner Hebronba érkezett húsz férfi kíséretében, Dávid lakomát adott Abnernak és azoknak az embereknek, akik vele voltak.

21Abner azonban így szólt Dávidhoz: „Útra kelek és elmegyek, s egész Izraelt uram köré gyűjtöm. Kössenek veled szövetséget és király lehetsz, ameddig csak kívánja a szíved.” Erre Dávid útra bocsátotta Abnert, s ő el is ment békében.

22Épp akkor tértek vissza Dávid és Joáb emberei egy portyáról, gazdag zsákmánnyal. De Abner már nem volt ott Dávidnál, hiszen (Dávid) elbocsátotta, s ő el is ment békében.

23Amikor most Joáb és az egész csapat, amely vele volt, hazaért, tudtára adták Joábnak: „Ner fia, Abner eljött a királyhoz, és ő elengedte, úgyhogy elmehetett békében.”

24Erre Joáb elment a királyhoz és szemére vetette: „Mit tettél? Itt járt nálad Abner. Miért hagytad, hogy békében elmehessen?

25Hát nem látod, hogy Ner fia, Abner csak azért jött, hogy becsapjon, megfigyelje, hol, merre jársz és kifürkéssze, mit szándékozol tenni?”

26Joáb ezzel távozott Dávidtól, és követeket küldött Abner után. Ezek Szira kútjától visszahozták anélkül, hogy Dávid tudta volna.

27Amikor Abner visszaérkezett Hebronba, Joáb félrevonta a kapu mögé, mintha csak zavartalanul akarna vele beszélni. Ott halálos döfést adott a hasába testvére, Azahel véréért.

28Amikor Dávid tudomást szerzett róla, azt mondta: „Én és királyságom minden időkre ártatlanok vagyunk az Úr előtt Ner fiának, Abnernak a vére ontásában.

29Folyjék vissza Joáb fejére és atyjának egész házára. Sose legyen Joáb háza olyannak híjával, aki folyásban vagy leprában szenved, sem olyan férfinak, aki csak arra való, hogy orsót fogjon, aki kardélen hull el, s akinek nincs kenyere.”

30[Mert Joáb és testvére, Abisáj gyilkolták meg Abnert, amiért testvérüket, Azahelt a gibeoni csatában megölte.]

31Aztán Dávid megparancsolta Joábnak és az egész vele tartó népnek: „Szaggassátok meg ruhátokat, öltsetek gyászruhát és sirassátok meg Abnert!” Dávid király maga kísérte a koporsót.

32S amikor eltemették Abnert Hebronban, a király hangosan sírt Abner sírjánál, és vele sírt az egész nép.

33Aztán a király siratóénekbe kezdett Abnerra. Így szólt: „Úgy kellett meghalnia Abnernak, mint valami elvetemültnek.

34Kezed nem volt megkötözve, sem lábad bilincsbe verve. Úgy pusztultál el, ahogy a gonosztevő szokott veszni!”

35Erre a nép még jobban siratta. Amikor az egész nép elment, hogy Dávidot evésre bírja, amíg nappal van, Dávid megesküdött e szavakkal: „Ezt és azt tegye velem Isten, ha kenyeret vagy bármi mást eszem, mielőtt lemegy a nap.”

36Ezt az egész nép hallotta és helyeselte.

37S azon a napon az egész nép és egész Izrael megtudta, hogy Ner fiának, Abnernak a meggyilkolásában a királynak semmi része nem volt.

38A király akkor így szólt szolgáihoz: „Hát nem tudjátok, hogy ma Izraelben egy fejedelem, egy ember halt meg?

39Ami engem illet, bár fölkent király vagyok, ma gyengének bizonyulok; ezek az emberek, Ceruja fiai túl erősek nekem. Az Úr torolja meg a gonoszon a gonoszságát!”