¹Saul háza és Dávid háza között még sokáig folytatódott a háborúskodás. Dávid egyre hatalmasabb lett, Saul háza pedig mindig gyengébb.

²Hebronban fiai születtek Dávidnak. Elsőszülötte Amnon volt, a jiszreeli Achinoamtól;

³második fia Kileáb, a Kármelbe való Nabal feleségétől, Abigailtól; a harmadik Absalom, a gesuri király, Talmai lányának, Machának a fia;

⁴a negyedik Adonija, Haggit fia; az ötödik Sefatja, Abital fia;

⁵a hatodik Jitream, Dávid feleségétől, Eglától. Ezek születtek Dávidnak Hebronban.

⁶Míg tartott a háború Saul háza és Dávid háza között, Abner szilárdan kitartott Saul háza mellett.

⁷Ám Saulnak volt egy mellékfelesége; Ricpának hívták, és Ajjának volt a lánya. Abner magáévá tette. Erre Isbaal kérdőre vonta Abnert: „Miért közeledtél atyám mellékfeleségéhez?”

⁸Abner nagy haragra gerjedt Isbaal szavai miatt, úgyhogy ezt mondta: „Tán kutyának vagyok a feje? Mind a mai napig jóindulattal voltam atyádnak, Saulnak háza, valamint testvérei és barátai iránt. Nem hagytam, hogy Dávid kezére kerülj. S most szemrehányást teszel nekem egy asszony miatt?

⁹Ezt meg azt tegye Isten Abnerral – igen, amit az Úr esküvel ígért Dávidnak, azt én fogom keresztülvinni.

¹⁰Elveszem Saul házától a királyságot, és megszerzem Dávidnak a trónt Izrael fölött és Júda fölött, Dántól Beersebáig.”

¹¹Isbaal egyetlen szót sem válaszolt Abnernak, mert félt tőle.

¹²Ezután Abner követeket küldött Dávidhoz; ezt üzente: „…Köss velem szövetséget, s támogatlak, hogy egész Izrael hozzád csatlakozzék.”

¹³Dávid így válaszolt: „Jól van, szövetséget kötök veled, de van egy kikötésem: Nem kerülhetsz a szemem elé, csak ha Saul lányát, Michalt is magaddal hozod, amikor eljössz, hogy színem elé járulj.”

¹⁴Akkor Dávid követeket küldött Saul fiához, Isbaalhoz ezzel az üzenettel: „Add ki nekem a feleségemet, Michalt, akit száz filiszteus előbőre árán szereztem magamnak.”

¹⁵Erre Isbaal elküldött és elhozatta férjétől, Paltieltől, Lajis fiától.

¹⁶A férje azonban vele ment, sírva kísérte egészen Bachurimig. Ott Abner azt mondta neki: „Menj vissza!” S ő visszament.

¹⁷Most Abner Izrael véneivel egyezkedett. Azt mondta nekik: „Régi vágyatok, hogy Dávid legyen a királyotok.

¹⁸Most hát vigyétek keresztül! Az Úr is azt mondta Dávidnak: Szolgám, Dávid keze által szabadítom ki népemet, Izraelt a filiszteusok és minden ellenségük hatalmából.”

¹⁹Ugyanígy beszélt Abner Benjamin fiai előtt is. Aztán elment, hogy Hebronban tudósítsa Dávidot, mit határozott Izrael és Benjamin egész háza.

²⁰Amikor Abner Hebronba érkezett húsz férfi kíséretében, Dávid lakomát adott Abnernak és azoknak az embereknek, akik vele voltak.

²¹Abner azonban így szólt Dávidhoz: „Útra kelek és elmegyek, s egész Izraelt uram köré gyűjtöm. Kössenek veled szövetséget és király lehetsz, ameddig csak kívánja a szíved.” Erre Dávid útra bocsátotta Abnert, s ő el is ment békében.

²²Épp akkor tértek vissza Dávid és Joáb emberei egy portyáról, gazdag zsákmánnyal. De Abner már nem volt ott Dávidnál, hiszen (Dávid) elbocsátotta, s ő el is ment békében.

²³Amikor most Joáb és az egész csapat, amely vele volt, hazaért, tudtára adták Joábnak: „Ner fia, Abner eljött a királyhoz, és ő elengedte, úgyhogy elmehetett békében.”

²⁴Erre Joáb elment a királyhoz és szemére vetette: „Mit tettél? Itt járt nálad Abner. Miért hagytad, hogy békében elmehessen?

²⁵Hát nem látod, hogy Ner fia, Abner csak azért jött, hogy becsapjon, megfigyelje, hol, merre jársz és kifürkéssze, mit szándékozol tenni?”

²⁶Joáb ezzel távozott Dávidtól, és követeket küldött Abner után. Ezek Szira kútjától visszahozták anélkül, hogy Dávid tudta volna.

²⁷Amikor Abner visszaérkezett Hebronba, Joáb félrevonta a kapu mögé, mintha csak zavartalanul akarna vele beszélni. Ott halálos döfést adott a hasába testvére, Azahel véréért.

²⁸Amikor Dávid tudomást szerzett róla, azt mondta: „Én és királyságom minden időkre ártatlanok vagyunk az Úr előtt Ner fiának, Abnernak a vére ontásában.

²⁹Folyjék vissza Joáb fejére és atyjának egész házára. Sose legyen Joáb háza olyannak híjával, aki folyásban vagy leprában szenved, sem olyan férfinak, aki csak arra való, hogy orsót fogjon, aki kardélen hull el, s akinek nincs kenyere.”

³⁰[Mert Joáb és testvére, Abisáj gyilkolták meg Abnert, amiért testvérüket, Azahelt a gibeoni csatában megölte.]

³¹Aztán Dávid megparancsolta Joábnak és az egész vele tartó népnek: „Szaggassátok meg ruhátokat, öltsetek gyászruhát és sirassátok meg Abnert!” Dávid király maga kísérte a koporsót.

³²S amikor eltemették Abnert Hebronban, a király hangosan sírt Abner sírjánál, és vele sírt az egész nép.

³³Aztán a király siratóénekbe kezdett Abnerra. Így szólt: „Úgy kellett meghalnia Abnernak, mint valami elvetemültnek.

³⁴Kezed nem volt megkötözve, sem lábad bilincsbe verve. Úgy pusztultál el, ahogy a gonosztevő szokott veszni!”

³⁵Erre a nép még jobban siratta. Amikor az egész nép elment, hogy Dávidot evésre bírja, amíg nappal van, Dávid megesküdött e szavakkal: „Ezt és azt tegye velem Isten, ha kenyeret vagy bármi mást eszem, mielőtt lemegy a nap.”

³⁶Ezt az egész nép hallotta és helyeselte.

³⁷S azon a napon az egész nép és egész Izrael megtudta, hogy Ner fiának, Abnernak a meggyilkolásában a királynak semmi része nem volt.

³⁸A király akkor így szólt szolgáihoz: „Hát nem tudjátok, hogy ma Izraelben egy fejedelem, egy ember halt meg?

³⁹Ami engem illet, bár fölkent király vagyok, ma gyengének bizonyulok; ezek az emberek, Ceruja fiai túl erősek nekem. Az Úr torolja meg a gonoszon a gonoszságát!”