Joás kijavíttatja a templomot.

¹Hétesztendős volt, amikor király lett Joás, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja beersebai volt, Cibja volt a neve.

²Jehojada főpap egész életében azt tette Joás, ami helyes az Úr szemében.

³Jehojada két feleséget szerzett neki, és ő fiúkat és lányokat nemzett.

⁴Egy idő múlva elhatározta Joás, hogy megújítja az Úr templomát.

⁵Egybegyűjtötte a papokat és a levitákat, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el Júda városaiba és egész Izraeltől gyűjtsetek pénzt, hogy évről évre kijavíthassuk Istenetek templomát. Siessetek a dologgal!” Ám a leviták nem siettek vele.

⁶Erre a király magához hívatta Jehojada főpapot és kérdőre vonta: „Miért nem sürgeted a levitákat, hogy Júdából és Jeruzsálemből beszedjék az adót, amelyet Mózes, az Úr szolgája vetett ki Izrael közösségére a megnyilatkozás sátora javára.

⁷Ugyanis a gonosz Atalja és fiai tönkretették az Isten templomát, sőt még az Úr templomának szentelt adományokat is a Baálokra költötték.”

⁸A király parancsára ládát készítettek, és elhelyezték kívül az Úr templomának kapuja elé.

⁹Aztán kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák be az Úrnak az adót, amelyet Mózes, az Isten szolgája állapított meg Izrael számára a pusztában.

¹⁰Az összes főember és az egész nép örömmel tettek neki eleget. Elhozták az adományt és bedobták a ládába, úgyhogy az egészen megtelt.

¹¹Valahányszor elérkezett az ideje, hogy a leviták a ládát a királyi felügyelőségre vigyék, amikor észrevették, hogy sok pénz van benne, eljött a királyi jegyző és a főpap megbízottja. Aztán kiürítették a ládát, majd fogták és visszavitték a helyére. Így jártak el időről időre, úgyhogy tömérdek pénzt felhalmoztak.

¹²Ezt a király és Jehojada átadták a munkálatok vezetőinek, akik az Úr templomának felújítását irányították. Azok kőfaragókat és egyéb mesterembereket fogadtak, hogy megújítsák az Úr templomát, azonkívül vas­ és bronzműveseket, hogy kijavítsák az Úr templomát.

¹³A munkások hozzá is láttak a dologhoz, és kezük nyomán előrehaladt a javítás munkája. Így tervszerűen helyreállították és megerősítették az Isten házát.

¹⁴Miután minden elkészült, a maradék pénzt a király és Jehojada elé vitték. Azok templomi szereket készíttettek belőle: a szolgálathoz és az égőáldozathoz fölszereléseket, csészéket, arany­ és ezüsttárgyakat. Az Úr templomában Jehojada egész életében állandóan bemutatták az égőáldozatokat.

¹⁵Ámde Jehojada megöregedett, betelt a napokkal és meghalt. Százharminc éves volt, amikor meghalt.

¹⁶Dávid városában a királyok mellé temették el, mert jót tett Izraelben Isten és az ő temploma javára.

Joás elpártolása és bűnhődése.

¹⁷Jehojada halála után eljöttek Júda nemzetségének fejei, s bemutatták hódolatukat a királynak. A király ettől kezdve rájuk hallgatott.

¹⁸Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát, bálványoknak és faragott képeknek szolgáltak. E bűneik miatt harag sújtotta Júdát és Jeruzsálemet.

¹⁹Prófétákat küldött hozzájuk, hogy visszatérítsék őket az Úrhoz. De ők nem hallgattak rájuk, hiába figyelmeztették őket.

²⁰Ekkor az Isten lelke leszállt Zecharjára, Jehojada főpap fiára. Erre ő odaállt a nép elé, és így szólt hozzájuk: „Miért szegtétek meg az Úr parancsát? Nem szolgál ez javatokra! Mivel elhagytátok az Urat, ő is elhagyott benneteket.”

²¹Erre összefogtak ellene, és a király parancsára megkövezték a templom udvarán.

²²Joás király már nem akart emlékezni arra a jótéteményre, amelyet atyja, Jehojada tett vele, és megölette a fiát. A haldokló utolsó szavai ezek voltak: „Látja az Úr, és bosszút fog állni.”

²³Az esztendő elmúltával történt, hogy felvonult ellene Arám serege. Benyomultak Júdába és Jeruzsálembe, megölték a nép összes főemberét, zsákmányukat pedig mind hazaküldték a királynak Damaszkuszba.

²⁴Bár a betört arám sereg csekély létszámú volt, az Úr mégis kezükbe adta a sokkal nagyobb sereget, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. De Joást is utolérte a büntetés.

²⁵Mivel a visszavonuló csapatok súlyos betegen hagyták hátra, saját szolgái esküdtek össze ellene Jehojada főpap fiának vére miatt és megölték őt ágyában. Dávid városában temették el, de nem a királyok sírboltjában.

²⁶Ezek voltak, akik összeesküdtek ellene: Zabad, az ammonita asszonynak, Simeátnak fia és Jehozabad, a moábi nőnek, Simritnek fia.

²⁷Fiai, az általa kirótt adóteher nagysága és a templomnak kijavítása – lám meg vannak írva a Királyok könyvének följegyzéseiben. Fia, Amacja lett helyette a király.