Gyűjtés a jeruzsálemi híveknek.

¹Ismertetjük veletek, testvérek, Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Macedónia egyházait.

²A nehézségek és a súlyos megpróbáltatások ellenére túláradó örömükből és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt.

³Tanúskodom mellettük, hogy erejükhöz mérten, sőt erejükön felül is önként adakoztak.

⁴Kérve kérték tőlünk a kegyet, hogy részt vehessenek a szentek megsegítésében.

⁵Minden reményünket felülmúlva, szinte magukat adták oda, elsősorban az Úrnak, azután Isten akaratából nekünk.

⁶Ezért arra kértük Tituszt, hogy amint elkezdte, fejezze is be nálatok a jótékonyság művét.

⁷Ti mindenben kitűntök: a hitben, a szóban, a tudásban, minden buzgólkodásban és az irántunk táplált szeretetben; tűnjetek ki tehát a jótékonykodásban is.

⁸Nem parancsként mondom, hanem mások buzgóságára hivatkozva szeretetetek őszinteségét akarom kipróbálni.

⁹Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok.

¹⁰Erre nézve tanácsot adok nektek, mert javatokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem őszinte szándékotokat is megmutattátok.

¹¹Most hát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat tehetségetekhez mérten tetté váljon.

¹²Ha az akarat készséges, aszerint tetszik (az Istennek), amije van, nem aszerint, amije nincs.

¹³Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért.

¹⁴Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak) kiegyenlítődjenek.

¹⁵Az Írásban is az áll: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött.”

¹⁶Hála legyen Istennek, aki Titusz szívét hasonló buzgóságra hangolta irántatok!

¹⁷Engedett felszólításomnak, sőt mivel buzgósága még nagyobb volt, önszántából utazott hozzátok.

¹⁸Vele küldjük azt a testvért is, akit az evangélium hirdetéséért minden egyházban dicsérnek.

¹⁹De nemcsak dicsérik, hanem az egyházak kísérőnkül is rendelték a jótékonyság megszervezésében, amelyet az Úr dicsőségére saját akaratunkból vállaltunk.

²⁰El akartuk kerülni, hogy valaki megrágalmazzon a gondunkra bízott bőséges adomány miatt.

²¹A becsületre ugyanis vigyázunk nemcsak Isten, hanem az emberek előtt is.

²²Velük küldtük még azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sokféle dologban gyakran kipróbáltuk, s aki most irántatok való bizalma folytán még buzgóbb.

²³Ami Tituszt illeti, ő kísérőm, nálatok pedig munkatársam; ami a testvéreket illeti, ők az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége.

²⁴Tanúsítsatok szeretetet irántuk, és bizonyítsátok be az egyházak színe előtt, hogy a veletek való dicsekvésem nem alaptalan.