Az apostol áldozatos élete.

¹Az ő munkatársaként figyelmeztetünk titeket is: ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét.

²Azt mondja ugyanis:

A kellő időben meghallgatlak,

s az üdvösség napján segítek rajtad.

Nos, most van a kellő idő, most van az üdvösség napja!

³Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat.

⁴Ehelyett mindenben úgy viselkedünk mint Isten szolgája:

nagy türelmet tanúsítva

a megpróbáltatásban,

a szükségben, a szorongattatásban;

⁵ha vernek, fogságba vetnek, fellázadnak,

ha elfáradunk, virrasztunk, böjtölünk;

⁶tisztaságban, megértőn, béketűrőn

és jóságosan,

a Szentlélekben és az őszinte szeretetben

megmaradva;

⁷az igazság hirdetésében kitartva,

az Isten erejével,

az igazság támadó és védő fegyverzetében,

⁸akár dicsőség, akár megszégyenülés,

akár gyalázat, akár jó hírnév jut

osztályrészül;

mint csalók, mégis igazat mondók,

⁹mint ismeretlenek, mégis jól ismertek,

⁹mint akiket halálra szántak, mégis élnek,

mint megkínzottak, de belé nem haltak;

¹⁰mint szomorúak,

mégis mindig vidámak,

mint szűkölködők,

mégis sokakat gazdagítók,

mint akiknek semmijük sincs,

mégis mindenük megvan.

¹¹Megnyílt nektek az ajkunk, és kitárult felétek a szívünk, korintusiak.

¹²Nem mi zárkóztunk el előletek, hanem ti nem nyitottátok ki a szíveteket.

¹³Mint gyermekeimhez szólok: ti is tegyetek úgy, mint én, tárjátok ki ti is a szíveteket!

¹⁴Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez?

¹⁵Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?

¹⁶Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondja:

Közöttük lakom majd és közöttük járok,

az Istenük leszek, ők meg a népem.

¹⁷Ezért távozzatok körükből,

és különüljetek el tőlük – mondja az Úr –,

s tisztátalant ne illessetek.

Akkor fölkarollak benneteket

¹⁸és atyátok leszek,

ti meg a fiaim és a lányaim lesztek

– mondja az Úr, a Mindenható.