Az apostol áldozatos élete.

¹Az ő munkatársaként figyelmeztetünk titeket is: ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét.

²Azt mondja ugyanis: A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad. Nos, most van a kellő idő, most van az üdvösség napja!

³Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat.

⁴Ehelyett mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban, a szükségben, a szorongattatásban;

⁵ha vernek, fogságba vetnek, fellázadnak, ha elfáradunk, virrasztunk, böjtölünk;

⁶tisztaságban, megértőn, béketűrőn és jóságosan, a Szentlélekben és az őszinte szeretetben megmaradva;

⁷az igazság hirdetésében kitartva, az Isten erejével, az igazság támadó és védő fegyverzetében,

⁸akár dicsőség, akár megszégyenülés, akár gyalázat, akár jó hírnév jut osztályrészül; mint csalók, mégis igazat mondók,

⁹mint ismeretlenek, mégis jól ismertek, mint akiket halálra szántak, mégis élnek, mint megkínzottak, de belé nem haltak;

¹⁰mint szomorúak, mégis mindig vidámak, mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan.

¹¹Megnyílt nektek az ajkunk, és kitárult felétek a szívünk, korintusiak.

¹²Nem mi zárkóztunk el előletek, hanem ti nem nyitottátok ki a szíveteket.

¹³Mint gyermekeimhez szólok: ti is tegyetek úgy, mint én, tárjátok ki ti is a szíveteket!

¹⁴Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez?

¹⁵Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?

¹⁶Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondja: Közöttük lakom majd és közöttük járok, az Istenük leszek, ők meg a népem.

¹⁷Ezért távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük – mondja az Úr –, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket

¹⁸és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a lányaim lesztek – mondja az Úr, a Mindenható.