Az apostol kikényszerített védekezése.

¹Bárcsak eltűrnétek részemről egy kis balgaságot!

²De hiszen meg is teszitek. Én Isten féltékenységével féltelek titeket. Mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek el Krisztushoz.

³Félek azonban, hogy a kígyó, amint álnokul rászedte Évát, a ti elméteket is megzavarja, és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak.

⁴Ha ugyanis valaki jönne és más Jézust hirdetne, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, mint amit elnyertetek, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, szívesen vennétek.

⁵Pedig gondolom, semmivel sem vagyok kisebb a „fő-fő apostoloknál”.

⁶Mert ha az ékesszóláshoz nem értek is, a tudásom megvan. Ezt különben minden tekintetben igazoltuk is előttetek.

⁷Vagy talán hibát követtem el, amikor magamat megaláztam, hogy titeket felmagasztaljalak, és ingyen hirdettem köztetek az Isten evangéliumát?

⁸Más egyházakat fosztottam ki, amikor tőlük támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak.

⁹Amikor meg köztetek tartózkodtam, nem voltam senkinek terhére, akkor sem, ha szükséget szenvedtem. Ha valamiben hiányt szenvedtem, a Macedóniából jövő testvérek segítettek ki a bajból. Mindenképpen ügyeltem rá, hogy ne legyek terhetekre, s a jövőben is ügyelek.

¹⁰Krisztus igazságára mondom: ezt a dicsőséget Achája tájain sem vehetik el tőlem.

¹¹Vajon miért? Talán mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!

¹²De amit eddig tettem, ezután is megteszem, nehogy alkalmat adjak azoknak, akik keresik a módot, hogy dicsekvésükkel hozzánk hasonlónak tűnjenek fel.

¹³Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai.

¹⁴S ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát.

¹⁵Nem nagy dolog tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak akarnak látszani. Végük méltó lesz tetteikhez.

A kikényszerített „dicsekvés”.

¹⁶Megismétlem: Ne tartson senki balgának! De ha mégis, akkor fogadjatok el úgy, mint a balgát, hogy egy kissé én is dicsekedhessem.

¹⁷Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mert dicsekvésre szántam el magam, mintegy balgaságomban.

¹⁸Olyan sokan dicsekszenek a test szerint, tehát én is dicsekszem.

¹⁹Hiszen ti, okos emberek, engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket.

²⁰Eltűritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt.

²¹Szégyenkezve vallom meg, hogy ilyesmire mi nem vállalkoztunk. De ha valaki dicsekedni mer – balgaként mondom –, merek én is.

²²Zsidók ők? Én is. Izrael fiai? Én is. Ábrahám leszármazottai? Én is.

²³Krisztus szolgái? Balgaság mondani, de mondom: én még inkább. Hiszen többet fáradtam, többször voltam börtönben. Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam halálveszélyben.

²⁴A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet,

²⁵háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam.

²⁶Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt; veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között; veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban; veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt.

²⁷Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam és nem volt mit fölvennem.

²⁸Nem tekintve az egyebeket, naponként a zaklatásokat, az összes egyház rám nehezedő gondját.

²⁹Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?

³⁰Ha dicsekednem kell, gyöngeségeimmel dicsekszem.

³¹Isten, Urunk Jézus Atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom.

³²Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon,

³³s egy ablakból kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem ki a kezéből.