Izajás próféta.
1Amikor Hiszkija király meghallotta, megszaggatta ruháját, vezeklőruhát öltött magára és elment az Úr templomába.
2Eljákim udvarmestert pedig és Sebna írnokot meg a papság véneit elküldte – vezeklőruhába öltözve – Ámoc fiához, Izajás prófétához.
3Így szóltak hozzá: „Ezt üzeni Hiszkija: Ez a nap a rettegés, a megpróbáltatás és a gyalázat napja. Mert elérkezik a gyermek születésének ideje, de nincs erő a világrahozatalához.
4Talán meghallja az Úr, a te Istened a főpohárnok szavait, akit ura, Asszíria királya ideküldött káromolni az élő Istent, és megbünteti beszédéért, amelyet hallott az Úr, a te Istened. Imádkozz hát a maradékért, amelyik még itt van!”
5Hiszkija szolgái tehát elmentek Izajáshoz.
6És Izajás ezt válaszolta nekik: „Jelentsétek uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj amiatt a beszéd miatt, amelyet hallottál, s amellyel Asszíria királyának szolgái káromoltak.
7Nézd, olyan lelket adok neki, hogy amikor majd valami szóbeszédet hall, visszatér földjére, hazájában aztán elveszítem, kard élén.”
A főpohárnok visszatérése.
8Amikor a főpohárnok visszatért, Asszíria királyát Libnánál találta, épp azt ostromolta. Csakugyan, (a főpohárnok) hallotta hírét, hogy elvonult Lachis alól,
9mert azt hallotta Etiópia királyáról, Tirhakáról: „Nézd, kivonult, hogy megmérkőzzék veled.”
Szancherib levele. Akkor újra követet küldött Hiszkijához ezzel a megbízatással:
10„Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Ne hagyd, hogy becsapjon Istened, akiben bizakodol, amikor azt gondolod: Jeruzsálem nem kerül Asszíria királya kezére.
11Nézd, hallottad, mit tettek Asszíria királyai az országokkal, hogy betöltötték rajtuk az átkot. Hát te megmenekülnél?
12Vajon a népek istenei, akiket atyáim kiirtottak, megmentették Gozant, Háránt, Recefet és Tel-Básárban Eden lakóit?
13Hol van Hamat királya, Arpád királya, Szefarvajim, Hena és Avva királya?”
14Hiszkija király átvette a küldöttek kezéből a levelet és elolvasta. Aztán fölment az Úr templomába, s az Úr elé terjesztette.
15Majd ezt az imát mondta Hiszkija az Úr előtt: „Urunk, Izrael Istene, te, aki a kerubok fölött trónolsz és az egyetlen Isten vagy a föld országai fölött! Te teremtetted az eget és a földet.
16Figyelj, Uram, és hallgass meg! Halld meg Szancherib szavait, amiket üzent, s hogy gyalázta az élő Istent.
17Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai leigázták a népeket,
18isteneiket pedig tűzbe vetették. De nem is voltak istenek, csupán emberi kéz alkotásai, fa és kő, azokat megsemmisíthették.
19De te, Uram, Istenünk, szabadíts ki minket kezéből, hadd tudja meg a föld minden népe, hogy egyedül te vagy az Isten, Urunk!”
Izajás közbelépése.
20Akkor Ámoc fia, Izajás elküldött Hiszkijához és azt üzente: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Meghallgattalak, amikor Asszíria királya, Szancherib miatt hozzám imádkoztál.
21Ezt mondja felőle az Úr: »Megvet, kigúnyol, Sion szűz leánya, fejét csóválja hátad mögött, Jeruzsálem leánya.
22Kit káromoltál, kit gyaláztál? Ki ellen hangoskodtál, s emelted föl gőgös tekinteted? Izrael Szentje ellen!
23Követeid által gúnyt űztél az Úrból. Így gondolkodtál: harci szekereimmel felhágtam a hegyek csúcsára, Libanon ormára. Égbenyúló cédrusait kidöntöttem, legszebb ciprusait kivágtam. Eljutottam a legtávolibb pihenőhelyig, az erdő sűrűjéig.
24Mélyre ástam, és idegen vizeket ittam frissülésül. Egyiptom folyói mind kiszáradtak a lábam s talpam alatt.
25Nem hallottál róla? Réges-rég előkészítettem, ősidők óta elterveztem, most aztán valóra váltom. A te dolgod volt romhalmazzá tenni mind a megerősített városokat.
26Lakóik remegtek tehetetlenül, s kipusztultak teljesen, mint a mező füve, a zsenge gyep, a háztetők zöldje meg a rét a keleti szélben.
27Ott vagyok amikor fölkelsz s amikor nyugovóra térsz. Ismerem mentedet s jöttödet.
28Mivel ellenem háborogtál, s fülembe jutott lázadásod, orrodba teszem a gyűrűm és szádba a zablámat. Visszavezetlek az úton, amelyen idejöttél.
29Ez lesz neked a jel: Ebben az évben azt eszik, amit vetettek, a jövő esztendőben, ami parlagon hever. A harmadik évben vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt és élvezzétek termését!
30Aki Júda házából menedékre lel, és életben marad, az verjen gyökeret, teremjen gyümölcsöt!
31Mert Jeruzsálemből kivonul a maradék, akik megmenekülnek, azokból egy csapat Sion hegyéről. A Seregek Urának féltése végbeviszi ezt!
32Ezért az Úr ezt mondja az asszírok királyára: Ebbe a városba nem vonul be, egyetlen nyilát sem lövi bele. Nem rohamozza meg pajzzsal, sem töltést nem emel ellene.
33Visszatér az úton, amelyen jött, nem hatol be a városba – az Úr mondja.
34Megvédem ezt a várost, megoltalmazom, magam miatt, s szolgámnak, Dávidnak kedvéért!«”
Szancherib veresége és halála.
35Még azon az éjszakán történt, hogy az Úr angyala kivonult, és az asszírok táborában lesújtott száznyolcvanötezer emberre. Amikor reggel fölkeltek, lám, csupa élettelen testet találtak.
36Erre Asszíria királya, Szancherib fogta magát és elvonult. Visszatért Ninivébe és ott maradt.
37Történt azonban, hogy amikor egy alkalommal istenének, Niszrochnak templomában imádkozott, fiai, Adrammelech és Szarecer kardot döftek bele, majd Ararát földjére menekültek. Fia, Azarhaddon lett helyette a király.