A Királyok második könyve
1Acháb halála után Moáb elszakadt Izraeltől.
2Achaszja pedig Szamáriában a rácson át leesett a tetőről, és betegen feküdt. Ezért követeket küldött ezzel a megbízatással: „Menjetek, kérdezzétek meg Baál-Zebubot, Ekron istenét, vajon felépülök-e bajomból?”
3Az Úr angyala azonban így szólt a tisbei Illéshez: „Indulj, menj eléje Szamária királya követeinek és kérdezd meg tőlük: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baál-Zebubot, Ekron istenét mentek megkérdezni?
4Ezért ezt mondja az Úr: Többé nem kelsz föl fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod.” Ezzel Illés továbbment.
5Amikor a követek visszatértek, (Achaszja) megkérdezte: „Miért jöttetek vissza?”
6Ezt válaszolták: „Szembejött velünk egy ember és ezt mondta: Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és jelentsétek neki: ezt mondja az Úr: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baál-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni? Ezért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod.”
7Megkérdezte tőlük: „Milyen volt az az ember, aki szembejött veletek és ezeket a szavakat intézte hozzátok?”
8„Szőrruha volt rajta, a derekán pedig bőröv” – felelték. Erre megjegyezte: „Illés volt, a tisbei.”
9Azután elküldött hozzá egy ötven (férfi) fölé rendelt embert az ötvennel együtt. Az éppen akkor ért oda, amikor egy hegy csúcsán ült, s így szólította meg: „Isten embere, a király parancsolja, gyere le!”
10Illés azt felelte az ötven (férfi) fölé rendelt embernek: „Jól van, ha Isten embere vagyok, szálljon alá tűz az égből és pusztítson el ötven (embereddel) együtt.” Erre tűz csapott le az égből és elpusztította az ötvennel együtt.
11A király most egy másik ötven (férfi) fölé rendelt emberét küldte el hozzá az ötvennel együtt. Az elment és azt mondta neki: „Isten embere, azt parancsolta a király, gyere le!”
12Illés azonban így válaszolt: „Ha Isten embere vagyok, szálljon alá tűz az égből, és pusztítson el az ötven (embereddel) együtt.” Erre Isten tüze lecsapott az égből és elpusztította az ötvennel együtt.
13Ezután még egy harmadik ötven (férfi) fölé rendelt embert is küldött. Hanem amikor a harmadik ötven (férfi) fölé rendelt ember fölment, leborult Illés előtt és így szólt: „Isten embere, kíméld meg életemet és ennek az ötvennek az életét, ha számít valamit a szemedben.
14Mert tűz szállt alá az égből, és elpusztította az első két ötven (férfi) fölé rendelt embert. Hadd számítson hát az életem valamit a szemedben!”
15Az Úr angyala azt mondja Illésnek: „Menj le vele, ne félj tőle.” Erre fölállt, bement vele a királyhoz,
16s azt mondta neki: „Ezt üzeni az Úr: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baál-Zebubot, Ekron istenét, azért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél; biztos, hogy meghalsz.”
17Meg is halt az Úr szava szerint, amelyet az Úr Illés által hallatott és testvére, Jorám lett helyette a király, Júda királyának, Jehosafát fiának, Jorámnak a 2. esztendejében, mert neki nem volt fia.
VI. ELIZEUS MŰKÖDÉSE
18Achaszja történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.