Lelkipásztori utasítások.

¹Idős férfit ne korholj, csak figyelmeztesd, mint apádat, az ifjakat, mint öcsédet,

²az idős nőt, mint anyádat, a fiatalt, mint húgodat, egészen tiszta érzülettel.

³Tiszteld az özvegyeket, ha valóban özvegyek.

⁴Ha valamely özvegynek gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban saját családjuk tagjaira legyen gondjuk, és róják le hálájukat szüleik iránt, mert ez kedves az Isten előtt.

⁵Aki azonban valóban özvegy, és magára maradt, bízzék az Istenben, imádkozzék kitartóan és könyörögjön éjjel-nappal.

⁶Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott.

⁷Kösd hát szívükre, hogy legyenek feddhetetlenek.

⁸Aki övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, és rosszabb a hitetlennél.

⁹Az özvegyek sorába csak olyan kerüljön, aki legalább hatvanesztendős, és csak egyszer ment férjhez.

¹⁰Legyen jó a híre: hogy gyermekeket nevelt, gyakorolta a vendégszeretetet, lábukat megmosva szolgálatukra volt a szenteknek, segített a bajba jutottakon, és minden jóban buzgólkodott.

¹¹A fiatalabb özvegyeket azonban utasítsd el, mert ha – Krisztushoz hűtlenül – erőt vesz rajtuk az érzékiség, férjhez akarnak menni.

¹²Így megszegik az első hűséget, és elmarasztaló ítéletet vonnak magukra.

¹³Azonkívül rászoknak arra, hogy tétlenül házról házra járjanak, s nemcsak tétlenkednek, hanem pletykálkodnak, haszontalanságokat művelnek, s olyasmit beszélnek, amire semmi szükség nincs.

¹⁴Azt akarom ezért, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, adjanak gyermekeknek életet, viseljék gondját családjuknak, s ne szolgáltassanak alkalmat az ellenfélnek becsmérlésre.

¹⁵Némelyek ugyanis már visszaszegődtek a sátánhoz.

¹⁶Ha valamely hívő asszonynál özvegyek laknak, viselje gondjukat, ne legyenek az Egyház terhére, hogy az a magukra hagyott özvegyeken segíthessen.

¹⁷A papok, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az evangélium hirdetésében és a tanításban fáradoznak.

¹⁸Az Írás ugyanis ezt mondja: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Vagy: „Megérdemli a munkás a maga bérét.”

¹⁹Presbiter ellen ne adj hitelt a vádnak, csak két vagy három személy tanúságára.

²⁰A vétkeseket mindenki előtt ródd meg, hogy a többi is elrettenjen.

²¹Az Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra kérlek, tartsd meg mindezt előítélettől mentesen, és semmit ne tégy részrehajlásból.

²²Kezedet elhamarkodva ne tedd föl senkire, s idegen bűnben ne legyen részed. Őrizd meg magadat tisztán.

²³Ezentúl ne csak vizet igyál, hanem gyomrod és gyakori gyengélkedésed miatt egy kevés bort is.

²⁴Némely ember vétke nyilvánvaló már az ítélet előtt is, másoké viszont csak azután derül ki.

²⁵Éppen így a jótett is nyilvánvaló, de ha még nem is, nem maradhat sokáig elrejtve.