¹Sámuel szava egész Izraelnek szólt. Éli nagyon megöregedett, s fiai folytatták üzelmeiket az Úr színe előtt.

²Abban az időben Izrael hadba vonult a filiszteusok ellen, és Eben-ha-Ezer mellett ütött tábort.

³A filiszteusok Afek közelében táboroztak. A filiszteusok csatasorba álltak Izrael ellen. Nehéz küzdelem volt, és Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól: mintegy négyezer ember elesett a nyílt mezőn a csatában.

⁴Amikor a nép visszatért a táborba, Izrael fiainak vénei így szóltak: „Miért engedte meg ma az Úr, hogy a filiszteusok legyőzzenek bennünket? Ide hozzuk Silóból Istenünk ládáját, akkor eljön közénk, és kiszabadít minket ellenségeink kezéből.”

⁵A nép tehát elküldött Silóba, és elhozatta onnan a Seregek Urának ládáját, aki a kerubok fölött trónol. Éli két fia, Hofni és Pinchász kísérte a ládát.

⁶Amikor az Úr ládája a táborba ért, egész Izrael örömujjongásban tört ki, úgyhogy beleremegett a föld.

⁷A filiszteusok hallották az örömujjongást, és megkérdezték: „Mit jelent a héberek táborában ez a hangos ujjongás?” Amikor megtudták, hogy az Úr ládája a táborba érkezett,

⁸a filiszteusokat félelem fogta el, mert azt mondták: „Istenük eljött hozzájuk a táborba.” És így beszéltek: „Jaj nekünk, hisz ilyen még nem fordult elő!

⁹Jaj nekünk! Ki szabadít ki minket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki az egyiptomiakat mindenféle csapással sújtotta a pusztában.

¹⁰Szedjétek hát össze minden erőtöket, és legyetek férfiak, filiszteusok, nehogy a héberek szolgaságába kerüljetek, amint ők voltak a ti szolgaságotokban. Bizonyuljatok férfinak és harcoljatok!”

¹¹A filiszteusok küzdöttek, és Izrael fiai vereséget szenvedtek. Menekültek, ki-ki a maga városába. Vereségük nagyon súlyos volt: Izrael fiai közül harmincezer gyalogos elesett.

¹²Az Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és Élinek mindkét fia meghalt, Hofni is, Pinchász is.

¹³Benjamin fiai közül az egyik elmenekült a csatatérről, és még aznap Silóba ért. Ruhája meg volt szaggatva, és hamu volt a fején.

¹⁴Amikor megérkezett, Éli ott ült egy széken a kapuban és leste az utat, mert szíve aggódott az Isten ládájáért. Amikor az ember odaért és elmondta a városnak a hírt, az egész város jajgatásban tört ki.

¹⁵A nagy jajgatás hallatára Éli megkérdezte: „Mit jelent ez a nagy zajongás?” Erre az ember sietve odament hozzá, és elmondta Élinek a hírt.

¹⁶Éli kilencvennyolc esztendős volt, és szeme elhomályosult, úgyhogy már nem látott semmit.

¹⁷Az ember jelentette Élinek: „A táborból jövök, ma menekültem el a csatából.” Az megkérdezte: „Mi történt fiam?”

¹⁸A hírhozó ezt válaszolta: „Izrael megfutamodott a filiszteusok elől. A nép súlyos vereséget szenvedett, a két fiad elesett, és az Isten ládáját is zsákmányul ejtették.”

¹⁹Amikor az Isten ládájáról beszélt, ez hátraesett a széken, keresztben, a kapun át, kitörte a nyakát és meghalt, mert már öreg volt és elnehezült. Negyven esztendeig kormányozta Izraelt.

²⁰Menye, Pinchásznak a felesége áldott állapotban volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta az Isten ládája zsákmányul ejtésének, apósa és férje halálának hírét, összeesett és szült, mert hirtelenül rájöttek a fájások.

²¹Mivel haldoklott, a körülötte levő asszonyok így beszéltek hozzá: „Ne aggódj, fiút szültél!” De nem felelt, nem vetett rá ügyet.

²²A fiút Ikabodnak nevezte el. Ezzel azt akarta mondani, hogy „odavan Izrael becsülete”, az Isten ládájának, valamint apósának és férjének elvesztése miatt.

²³Így beszélt: „Kiveszett Izraelből a becsület, mert zsákmányul ejtették az Isten ládáját.”