A filiszteusok hadjáratot indítanak Izrael ellen.
1Azokban a napokban történt, hogy a filiszteusok fegyverbe szólították seregüket, hogy hadjáratot indítsanak Izrael ellen. Achis így szólt Dávidhoz: „Tudd meg, hadba kell szállnod velem együtt, neked is, embereidnek is.”
2Dávid ezt válaszolta Achisnak: „Rendben van. Majd meglátod, mit visz végbe szolgád.” Erre Achis azt mondta Dávidnak: „Jól van, megteszlek testőrömmé egyszer s mindenkorra.”
Saul és a halottlátó asszony.
3Sámuel meghalt, és egész Izrael elsiratta. Városában, Rámában temették el. A halottidézőket és a jövendőmondókat meg kiűzte Saul az országból.
4Mikor a filiszteusok egybegyűltek, elindultak és Sunem közelében ütöttek tábort. Saul összehívta egész Izraelt, és a Gilboa környékén táboroztak.
5A filiszteusok táborának láttán félelem fogta el Sault, csak úgy remegett a szíve.
6Ezért Saul megkérdezte az Urat, de az Úr nem adott neki feleletet sem álmában, sem jelekkel, sem pedig a próféták által.
7Ezért Saul megparancsolta szolgáinak: „Kerítsetek nekem egy asszonyt, aki ért a halottidézéshez! Elmegyek és kérdést intézek hozzá.” Szolgái azt felelték: „En-Dorban van egy halottlátó asszony.”
8Erre Saul álarcot öltött, más ruhába öltözött, és két emberével elment hozzá. Éjszaka értek oda az asszonyhoz. Így szólt hozzá: „Mondd meg nekem a jövendőt, halottat idézve, de azt idézd meg, akit megnevezek.”
9Az asszony ezt válaszolta neki: „Magad is tudod, mit tett Saul: mind kiirtotta az országból a halottidézőket és a jövendőmondókat. Miért állítasz hát csapdát nekem? Azért, hogy elvedd az életemet?”
10Erre Saul megesküdött neki az Úrra. Azt mondta: „Amint igaz, hogy az Úr él: ezzel nem vonsz magadra bűnt.”
11Így hát az asszony megkérdezte: „Kit idézzek meg neked?” „Sámuelt idézd meg” – felelte.
12És az asszony látta Sámuelt és hangosan felkiáltott. Aztán így szólt az asszony Saulhoz: „Miért vezettél félre? Hiszen Saul vagy!”
13A király azt válaszolta neki: „Ne félj! Mit látsz?” „Egy szellemet látok, amint fölfelé száll a földről” – mondta az asszony.
14Saul megkérdezte: „Milyennek látod?” Az asszony így felelt: „Egy öregember száll fölfelé, köntösébe burkolózva.” Ebből Saul megtudta, hogy Sámuel. A földig hajolt és leborult előtte.
15Sámuel így szólt Saulhoz: „Miért zavarsz nyugalmamban, s miért idéztél meg?” „Nagy szorultságban vagyok – válaszolta Saul –, mert a filiszteusok hadat indítottak ellenem, és az Úr elfordult tőlem: nem ad nekem feleletet sem a próféták által, sem álmomban. Ezért idéztelek meg. Mondd meg nekem, mit tegyek.”
16„Miért kérdezel – felelte Sámuel –, amikor az Úr elfordult tőled és ellenséged lett?
17Azt tette veled az Úr, amit általam előre megmondott neked. Az Úr kiragadja kezedből a királyságot és rokonodnak, Dávidnak adja,
18mert nem hallgattál az Úr szavára, és izzó haragját nem töltötted ki Amaleken – ezért tette ma veled ezt az Úr.
19Az Úr veled együtt Izraelt is a filiszteusok kezére adja. Holnap fiaiddal egyetemben velem leszel, s az Úr Izrael táborát is a filiszteusok kezébe adja.”
20Saul erre egész hosszában elterült a földön, mert Sámuel szavai miatt nagy félelem kerítette hatalmába. Semmi erő nem volt benne, hiszen egész nap és egész éjjel nem evett semmit.
21Amikor az asszony odalépett Saulhoz, és látta, hogy teljesen elerőtlenedett, így szólt hozzá: „Nézd, szolgálód csak parancsodnak engedett. Kockára tettem életemet és teljesítettem kívánságodat, amellyel hozzám fordultál.
22Most hát hallgass szolgálód szavára. Hadd adjak neked egy darab kenyeret. Edd meg, hogy erőre kapj és elmehess utadra.”
23De visszautasította: „Nem eszem” – felelte. Hanem amikor szolgái az asszonnyal együtt unszolták, engedett szavuknak: fölállt a földről és leült.
24Az asszonynak volt egy hizlalt borja a háznál. Gyorsan levágta, aztán fogta a lisztet, bedagasztotta, és kovász nélkül lepényt sütött belőle.
25Aztán Saul és szolgái elé tette. Miután ettek, fölálltak és még azon éjszaka visszatértek.