Jonatán szövetséget köt Rómával és Spártával.

¹Amikor Jonatán alkalmasnak találta az időt, embereket keresett, elküldte őket Rómába, hogy a barátsági szerződést megerősítse és megújítsa velük.

²Spártába és más helyekre is küldött hasonló tartalmú leveleket.

³Elmentek Rómába, megjelentek a szenátusban és előadták: „Jonatán főpap és a zsidók népe küldött bennünket, hogy a korábbi barátságot és szövetséget megújítsuk.”

⁴Erre ellátták őket a helységek elöljáróihoz intézett levelekkel, hogy biztonságban visszatérhessenek Júda földjére.

⁵Íme, annak a levélnek a mása, amelyet Jonatán a spártaiaknak írt:

⁶„Jonatán főpap, a nép tanácsa, a papok és a zsidók népe üdvözletét küldi testvéreinek, a spártaiaknak.

⁷Már ezelőtt is kapott Oniász főpap leveleket királyotoktól, Areiosztól, hiszen testvéreink vagytok.

⁸Oniász tisztelettel fogadta a követeket, és átvette a levelet, amelyben szövetségről és barátságról volt szó.

⁹Nincs ugyan rá szükségünk, hiszen vannak szent könyveink, amelyekből vigasztalást meríthetünk,

¹⁰mégis elküldjük követeinket, újítsák meg veletek a barátságot és a testvériséget, nehogy elidegenedjünk tőletek. Mert azóta, hogy írtatok nekünk, már nagy idő telt el.

¹¹De azóta is mindig megemlékezünk rólatok ünnepeinken és más arra való napokon, amikor áldozatot mutatunk be, és imádkozunk, ahogy helyénvaló és illő is megemlékezni a testvérekről.

¹²Örülünk hírneveteknek.

¹³Bennünket sok szorongattatás és háborúság vett körül, mert a királyok körülöttünk megtámadtak minket.

¹⁴De nem akartunk sem nektek, sem többi szövetségesünknek és barátainknak a terhetekre lenni ezekkel a háborúskodásokkal.

¹⁵Mert mellettünk volt az ég segítsége, így megmenekültünk ellenségeinktől, nekik pedig megaláztatásban volt részük.

¹⁶Kiválasztottuk Antiochusz fiát, Numenioszt meg Jázon fiát, Antipatert és elküldtük a rómaiakhoz, újítsák meg velük a korábbi barátságot és szövetséget.

¹⁷De meghagytuk nekik, hogy hozzátok is menjenek el, benneteket is üdvözöljenek és nektek is vigyenek levelet testvériségünk felújítása végett.

¹⁸Jól tennétek, ha válaszolnátok rá.”

¹⁹Íme, annak a levélnek a mása, amelyet Oniásznak küldtek:

²⁰„A spártaiak királya, Areiosz üdvözletét küldi Oniász főpapnak.

²¹Egy írásban nyomára bukkantak annak, hogy a spártaiak és a zsidók testvérek, Ábrahám nemzetségéből származnak.

²²Minthogy ezt tudjuk, jól tennétek, ha értesítenétek hogylétetekről.

²³Mi pedig azt válaszoljuk nektek: Jószágotok s amitek van, a mienk is, a mi vagyonunk meg a tiétek is. Utasítást adtunk, hogy ezeket adják tudtotokra.”

Jonatán Cöle-Szíriában, Simon Filoteában.

²⁴Akkor Jonatán hírét vette, hogy Demetriusz vezérei visszatértek egy még nagyobb sereggel, mint azelőtt, hogy hadat indítsanak ellene.

²⁵Erre elindult Jeruzsálemből, és kivonult eléjük Hamat vidékére, mert nem akarta, hogy módjuk legyen rátörni országára.

²⁶Hírszerzőket küldött táborukba. Ezek visszatértek és jelentették, hogy éjszaka támadást terveznek.

²⁷Amikor tehát a nap lenyugodott, Jonatán parancsot adott embereinek, hogy maradjanak ébren, és egész éjjel legyenek fölfegyverkezve, harcra készen. A tábor köré őröket állított.

²⁸Amikor az ellenség megtudta, hogy Jonatán és emberei készen állnak a harcra, megijedtek és elvesztették bátorságukat. Tábortüzet gyújtottak és elvonultak.

²⁹De Jonatán és emberei egész reggelig nem vették észre, hiszen égtek a tábortüzek.

³⁰Akkor azonban üldözőbe vette őket Jonatán, de már nem tudta őket utolérni, mert már átkeltek az Eleutherusz folyón.

³¹Erre Jonatán a zabadiaiaknak nevezett arabok ellen fordult. Legyőzte és kifosztotta őket.

³²Aztán elindult és Damaszkuszba ment, átvonult az egész országon.

³³Simon is kivonult, Aszkalon és a közelében fekvő erődök ellen intézett támadást. Utána Joppe felé vette útját és el is foglalta.

³⁴Hallotta ugyanis, hogy ki akarták szolgáltatni az erődöt Demetriusz embereinek. Őrséget helyezett oda, hogy védelmezzék.

Jonatán építkezései.

³⁵Hazatérve Jonatán összehívta a nép véneit, és megtanácskozta velük a júdeai erődök ügyét,

³⁶azt, hogy magasabbra húzzák Jeruzsálem falait, és hatalmas falat emelnek a vár és a város közé, hogy a várat elkülönítsék a várostól, hadd legyen elszigetelve, hogy az ottaniak sem venni, sem eladni ne tudjanak.

³⁷Összefogtak a város felépítésére. Amikor a keleti részen a pataknál egy darabon ledőlt a fal, kijavították, és elnevezték Karenatának.

³⁸Simon Adidát építette fel a síkságon, megerősítette és ellátta kapukkal és zárakkal.

Jonatán ellenségei kezére kerül.

³⁹Trifon azt tervezte, hogy Ázsia fölött megszerzi az uralmat, diadémot tesz a fejére és kezet emel Antiochusz királyra.

⁴⁰Félt azonban, hogy Jonatán ezt nem fogja tűrni, hanem harcba száll vele. Ezért ürügyet keresett rá, hogy elfogja és megölje. Ezért elindult és elment Bet-Sánba.

⁴¹Jonatán negyvenezer válogatott harcosból álló sereggel vonult fel ellene; ő is Bet-Sánba ment.

⁴²Amikor Trifon látta, milyen nagy sereggel érkezett, óvakodott kezet emelni rá.

⁴³Tisztelettel fogadta, bemutatta barátainak, elhalmozta ajándékokkal, majd meghagyta barátainak és katonáinak, hogy úgy engedelmeskedjenek neki, mint saját magának.

⁴⁴Aztán így szólt Jonatánhoz: „Miért fárasztottad ide egész népedet, mikor nincs köztünk háború?

⁴⁵Küldd őket haza, de előbb válassz ki magadnak néhány embert kíséretül. Aztán gyere el velem Ptolemaiszba. Átengedem neked a többi erőddel és helyőrséggel, valamint az összes tisztviselővel együtt. Aztán megfordulok és visszamegyek. Mert ezért jöttem ide.”

⁴⁶Jonatán hitt neki, úgy tett, amint javasolta, elbocsátotta csapatait, s azok vissza is tértek Júdeába.

⁴⁷Csak 3000 férfit tartott vissza, de közülük kétezret Galileában hagyott, így mindössze ezer férfi kísérte.

⁴⁸Mihelyt Jonatán bevonult Ptolemaiszba, a ptolemaisziak bezárták a kapukat, elfogták, kísérőit pedig kardélre hányták.

⁴⁹Aztán Trifon csapatokat és lovasokat küldött Galileába és a nagy síkságra azzal, hogy semmisítsék meg Jonatán csapatait.

⁵⁰De amikor ezek meghallották, hogy (Jonatánt) embereivel együtt foglyul ejtették és megölték, kölcsönösen bátorították egymást, csatasorba álltak, készen a harcra.

⁵¹Amikor üldözőik látták, hogy kockáztatják az életüket, visszafordultak.

⁵²Így valamennyien visszatértek Júda földjére. Elsiratták Jonatánt és embereit, és nagyon féltek. Egész Izrael nagy gyászt tartott.

⁵³Körülöttük a pogány népek mind azon voltak, hogy kiirtsák őket. Azt mondták: „Nincs többé vezérük és segítőjük. Rajta, támadjuk meg őket, és még emlékezetüket is irtsuk ki az emberek közül.”