A bételi oltár elítélése.

¹Az Úr parancsára Isten egyik embere Júdából Bételbe érkezett, épp akkor, amikor Jerobeám az oltárnál állt, hogy áldozatot mutasson be.

²S az Úr parancsára e szavakat kiáltotta oda az oltár felé: „Oltár, oltár! Ezt mondja az Úr: Lám, fiú születik Dávid házának, Jozija lesz a neve; feláldozza rajtad a magaslatok papjait, akik áldozatot mutattak be rajtad, embercsontokat fog rajtad égetni.”

³Aztán jelet is adott e szavakkal: „Ez lesz a jel arra, hogy az Úr szólt: Az oltár megreped, s a rajta levő hamu szétszóródik.”

⁴Amikor a király meghallotta a vészjósló szavakat, amelyeket az Isten embere a bételi oltárra mondott, kinyújtott keze megmerevedett, nem tudta visszahúzni.

⁵Az oltár pedig megrepedt és a hamu szétszóródott, a szerint a jel szerint, amelyet az Isten embere adott az Úr megbízásából.

⁶Erre a király az Isten emberéhez fordult: „Engeszteld ki az Urat, a te Istenedet, hogy ismét vissza tudjam húzni a kezem.” Az Isten embere tehát kiengesztelte az Urat, s a király vissza tudta húzni a kezét, olyan volt, mint azelőtt.

⁷Akkor a király így szólt az Isten emberéhez: „Gyere, térj be házamba és egyél! Ajándékot is adok neked.”

⁸De az Isten embere ezt válaszolta a királynak: „Még ha fele házadat nekem adod is, akkor sem megyek veled, sem ételt nem eszem, sem italt nem iszom ezen a helyen.

⁹Mert az Úr szava megparancsolta: Se ételt ne egyél, se italt ne igyál, és az úton se térj vissza, amelyen jöttél.”

¹⁰Így más utat választott, s nem azon az úton ment vissza, amelyen Bételbe érkezett.

Az Isten embere és a próféta.

¹¹Élt Bételben egy öreg próféta. Fiai fölkeresték, és mind elbeszélték neki, amit az Isten embere azon a napon Bételben tett, s a szavakat is, amelyeket a királyhoz intézett.

¹²Amikor elbeszélték apjuknak, apjuk így szólt hozzájuk: „Melyik úton ment el?” Fiai megmutatták neki az utat, amelyen Isten embere, aki Júdából érkezett, elindult.

¹³Erre megparancsolta fiainak: „Nyergeljétek föl nekem a szamarat!” Fölnyergelték a szamarat, és ő felült rá.

¹⁴Szamárháton utána ment Isten emberének, és rá is talált, amint egy terebintfa alatt ült. Megszólította: „Te vagy az Isten embere, aki Júdából érkezett?” „Igen” – felelte.

¹⁵Erre hívta: „Gyere velem haza, és egyél valamit!”

¹⁶De az azt válaszolta: „Nem szabad sem ételt ennem, sem italt innom ezen a helyen.

¹⁷Mert az Úr szava által parancsot kaptam: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, s azon az úton sem térhetsz vissza, amelyen érkeztél.”

¹⁸Az így felelt erre: „Magam is próféta vagyok, és egy angyal az Úr parancsára ezt mondta nekem: Hozd vissza magaddal házadba, hogy ételt és italt vegyen magához.” De hazudott neki.

¹⁹S ő visszatért vele, ételt vett magához házában és italt is ivott.

²⁰Míg az asztalnál ültek, történt, hogy az Úr szólt a prófétához, aki visszahozta.

²¹Erre rárivallt Isten emberére, aki Júdából érkezett: „Ezt mondja az Úr: Mivel megszegted a parancsot és nem igazodtál az utasításhoz, amelyet az Úr, a te Istened adott neked,

²²ellenkezőleg, ételt ettél és italt ittál azon a helyen, amelyről megmondták neked: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, azért holttested nem kerül atyáid sírjába.”

²³Amikor befejezte az evést és ivást, a próféta fölnyergelte neki a szamarat, s ő elment.

²⁴Útközben azonban megtámadta egy oroszlán és megölte. Holtteste ott feküdt az úton. A szamár megállt mellette, s az oroszlán szintén megállt a holttest mellett.

²⁵Véletlenül emberek jártak arra. Amikor meglátták az úton a holttestet és az oroszlánt, amint mellette állt, elmentek és jelentették a városban, ahol az öreg próféta lakott.

²⁶Amikor a próféta, aki félútról visszahozta, ezt meghallotta, azt mondta: „Biztosan az Isten embere, aki szembeszállt az Úr parancsával. Azért szolgáltatta ki az Úr az oroszlánnak; széttépte és megölte, az Úr hozzá intézett szava szerint.”

²⁷Aztán megparancsolta fiainak: „Nyergeljétek föl nekem a szamarat!”

²⁸Amikor fölnyergelték, elment, és meg is találta a holttestet az úton – a szamár és az oroszlán ott álltak mellette. Az oroszlán sem a holttestet nem falta fel, sem a szamarat nem marcangolta szét.

²⁹A próféta fölemelte az Isten emberének holttestét, föltette a szamárra és visszavitte. Így az öreg próféta a városba ment, hogy elsirassa és eltemesse.

³⁰A saját sírjába tette a holttestet, s így siratták: „Jaj, testvérbátyám!”

³¹Miután eltemette, azt mondta fiainak: „Ha meghalok, abba a sírba tegyetek, ahova az Isten emberét temettük; az ő csontjai mellett nyugodjanak csontjaim.

³²Mert azok a vészjósló szavak, amelyeket az Úr parancsára a bételi oltárra, meg Szamária városaiban a magaslati szentélyekre mondott, biztosan be fognak teljesedni.”

³³De Jerobeámot még ezek az események sem térítették vissza gonosz útjáról; újabb embereket tett meg a népből a magaslatok papjaivá. Akinek csak kedve volt hozzá, annak telirakta a markát, és máris a magaslatok papja lett.

³⁴De ez Jerobeám házára bűnt, romlást hozott, emiatt elpusztult a föld színéről.