¹Hozzád menekültem, Uram,

ne szégyenüljek meg soha!

²Ments meg, szabadíts meg igaz voltod szerint!

Fordítsd felém füled, és segíts meg!

³Légy fellegváram, ahova mindig fölmehetek,

ahogy szabadulásomra ígérted,

mert kőszálam és erősségem te vagy.

⁴Istenem, ments meg a gonoszok kezéből,

a bűnözők és a könyörtelenek markából!

⁵Mert te vagy reményem,

én Uram, Istenem,

bizodalmam ifjúkoromtól.

⁶Születésem óta rád hagyatkozom:

te hoztál ki anyám méhéből,

téged dicsérlek szüntelen.

⁷Példa lettem sokak előtt,

mert te vagy erős oltalmam.

⁸Teljék meg szám dicséreteddel,

egész nap magasztalásoddal.

⁹Öregkoromban se vess el,

ha elfogy erőm, ne hagyj el!

¹⁰Mert ellenségeim ezt mondták rólam,

akik életemre törnek, így tanácskoztak:

¹¹„Isten elhagyta,

üldözzétek, fogjátok meg,

mert nincs, ki megmentse!”

¹²Istenem, ne légy tőlem távol,

Istenem, siess segítségemre!

¹³Végezzék vádlóim szégyenben!

Borítsa gyalázat és szidalom azokat,

akik vesztemet akarják!

¹⁴Én pedig türelmesen várok,

és egyre jobban dicsérlek.

¹⁵Igaz voltodról beszél a szám,

segítségedről egész nap,

bár nem vagyok jártas a szóban.

¹⁶Az Úrnak, Istenemnek nagy tetteit hirdetem,

egyedül a te igazságodra emlékezem.

¹⁷Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta,

mindmáig hirdetem csodáid.

¹⁸Istenem, öregen, ősz hajjal se hagyj el,

amíg csak hirdetem hatalmad,

nagy tetteid a jövő nemzedéknek.

¹⁹Igazságod, Istenem, a magas eget éri,

mert hatalmas dolgokat vittél véghez.

Ki hasonló hozzád, Isten?

²⁰Sok gondot és bajt láttattál velünk;

kelts minket újra életre,

hozzál föl minket újra a föld mélyéből!

²¹Add, hogy megbecsülésben legyen részem;

fordulj hozzám, vigasztalj meg!

²²Én pedig hárfával dicsérlek

hűségedért, Istenem.

Lantot pengetve éneklek neked,

Izrael Szentje.

²³Ujjongjon ajkam, mert neked énekel,

lelkem is, melyet megváltottál.

²⁴Nyelvem is egész nap

igazságodról beszél,

mert szégyen és gyalázat érte azokat,

akik vesztemet akarták.