¹A karvezetőnek – Ének – Hangszeres kísérettel

Ujjongj Istennek, egész föld!

²Zengjétek nevének dicsőségét,

hozzá méltón dicsérjétek!

³Mondjátok Istennek: Milyen félelmetesek műveid!

Nagy erőd miatt ellenségeid hajbókolnak előtted.

⁴Imádjon téged az egész föld,

zengje dicséreted,

nevednek énekeljen. (Szela)

⁵Gyertek és lássátok Isten műveit!

Félelmetesek a tettei az emberek között.

⁶Szárazfölddé tette a tengert,

átgyalogoltak a folyón.

Ezért örvendezzünk benne!

⁷Hatalmával örökre uralkodik,

szemmel tartja a népeket,

a lázadók nem kelhetnek föl ellene. (Szela)

⁸Áldjátok Istenünket, népek,

hirdessétek dicséretét!

⁹Ő tart bennünket életben,

és nem engedte, hogy lábunk inogjon.

¹⁰Bizony próbára vetettél minket, Isten,

megvizsgáltál, ahogy az ezüstöt vizsgálják.

¹¹Hálóba kerítettél minket,

hátunkra súlyos terhet raktál.

¹²Emberek gázoltak fejünkön,

átkeltünk tűzön és vízen,

de végül jólétbe vittél.

¹³Hadd menjek áldozatokkal házadba,

hadd teljesítsem fogadalmaim,

¹⁴melyeket ajkam kimondott,

és szám megígért a bajban.

¹⁵Hadd áldozzak neked hízott állatokat,

kosok illatos füstjét.

Hadd készítsek áldozatra bikákat, bakokat.

(Szela)

¹⁶Gyertek, halljátok, istenfélők mind, hadd mondjam el,

mit tett értem!

¹⁷Szám hozzá kiáltott,

magasztalása volt nyelvemen.

¹⁸Ha szívembe néztem: romlottság előttem.

Az Úr, gondoltam, nem hallgat meg.

¹⁹De Isten meghallgatott,

odafigyelt könyörgésem hangjára.

²⁰Áldott legyen Isten, aki nem vetette el könyörgésem,

és jóságát nem vonta meg tőlem.