¹A karvezetőnek – Húros hangszerrel kísérve – Al-hassöminith – Dávidé

²Uram, ne haragodban büntess,

ne indulatodban fenyíts!

³Irgalmazz, Uram, mert gyönge vagyok,

gyógyíts meg, Uram, mert csontjaim éri a rettegés!

⁴Retteg a lelkem,

és te, Uram, meddig késel?

⁵Térj vissza, Uram, ments meg,

szabadíts meg jóságodért!

⁶Mert a halottak nem emlékeznek meg rólad.

És az alvilágban ki dicsér téged?

⁷Belefáradtam a nyöszörgésbe.

Ágyam egész éjjel sírással áztatom,

könnyel öntözöm fekvőhelyem.

⁸Szemem elsötétült a bánattól,

elhomályosodott ellenségeim miatt.

⁹Távozzatok tőlem mind, gonosztevők,

mert meghallotta az Úr hangos sírásom!

¹⁰Az Úr meghallgatta fohászkodásom,

elfogadta az Úr könyörgésem.

¹¹Szégyenüljön meg és rettegjen nagyon minden ellenségem,

hátráljanak meg, és érje őket szégyen egy pillanat alatt!