¹A karvezetőnek – Maszkil – Kórah fiaié

²Ahogy a szarvas vágyakozik a vízfolyásra,

úgy vágyakozik rád a lelkem, Istenem!

³Istenre szomjazik lelkem, az élő Istenre:

mikor mehetek, hogy megjelenjek Isten színe előtt?

⁴Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal,

mert egész nap ezt mondják nekem: „Hol van Istened?”

⁵Hadd emlékezzem, hadd idézzem,

milyen tömeggel vonultam,

s hogyan vezettem Isten házához

hangos ujjongással és háladással az ünneplő sokaságot.

⁶Miért szomorkodsz, lelkem,

miért vagy nyugtalan?

Bízzál Istenben,

mert még hálát adok neki szabadításáért!

⁷Istenem, szomorkodik a lelkem,

ezért rád gondolok a Jordán földjéről,

a Hermónról s a Micár-hegyről.

⁸Mélység mélységet szólít

zuhatagjaid hangjában.

Tajtékzó hullámaid átcsaptak fölöttem.

⁹Nappal jóságát küldi az Úr,

éjjel éneket ad számba,

imádságot életem Istenéhez.

¹⁰Ezt mondom Istenemnek, kősziklámnak:

„Miért feledkeztél el rólam?

Miért kell gyászban járnom,

miért gyötör az ellenség?”

¹¹Mintha csontjaimat tördelnék,

amikor gyaláznak ellenfeleim

egész nap ezt ismételve nekem: „Hol van Istened?”

¹²Miért szomorkodsz, lelkem,

miért vagy nyugtalan?

Bízzál Istenben,

mert még hálát adok neki, szabadítómnak és Istenemnek!