¹Miért lázadnak a népek,

miért terveznek hiábavalóságot a nemzetek?

²Felsorakoznak a föld királyai,

és a fejedelmek tanácskoznak

az Úr ellen és fölkentje ellen:

³„Szakítsuk le bilincseiket,

hajítsuk el láncaikat!”

⁴Aki a mennyben trónol, csak nevet,

az Úr megcsúfolja őket.

⁵Így szól hozzájuk haragjában,

izzó dühében megrémíti őket:

⁶„Én magam iktattam be királyom

Sionon, szent hegyemen!”

⁷Hadd hirdessem az Úr rendelkezését!

⁷Ezt mondta nekem: „Fiam vagy,

ma nemzettelek téged.

⁸Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket,

birtokul a föld határait.

⁹Vasjogarral széttörheted őket,

összezúzhatod, mint cserépedényt!”

¹⁰Most tehát, királyok, bölcsek legyetek,

fogadjátok az intést, bírái a földnek!

¹¹Szolgáljátok az Urat félelemmel,

reszketve vigadjatok!

¹²Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék,

és el ne pusztuljatok az úton,

mert könnyen föllobban haragja.

Boldog mind, ki hozzá menekül.