1Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
2Ő volt kezdetben Istennél.
3Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett. Ami létrejött, abban
4Ő volt az élet, és ez az élet volt az emberek világossága.
5A világosság ragyog a sötétségben, és a sötétség nem tartóztatta fel.
6Megjelent egy ember, akit Isten küldött. János volt a neve.
7Tanúságtétel végett jött: hogy tanúságot tegyen a világosságról, azért, hogy mindenki higgyen általa.
8Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
9Az igazi világosság volt az, aki a világba jőve megvilágosít minden embert.
10A világban volt, és a világ általa lett, és a világ nem ismerte fel.
11Tulajdonába jött, és az övéi nem fogadták be.
12De mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott arra, hogy Isten fiaivá legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében:
13akik nem vérből, nem a test akaratából, nem a férfi akaratából, hanem Istentől nemzettek.
14És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk dicsőségét: az Atyától való egyszülött Fiú dicsőségét, aki az igazság ajándékával teljes.
15János tanúságot tesz róla, és kiált: „Ő volt az, akiről megmondtam: »Aki utánam jön, nálam feljebb való, mert előbb volt, mint én.«”
16Igen, mi valamennyien az ő teljességéből részesedtünk: ajándék egy másik ajándék helyébe.
17Ugyanis a Törvény Mózes által adatott, az igazság ajándéka pedig Jézus Krisztus által jelent meg.
18Istent soha senki sem látta: az egyszülött Fiú – Isten, aki az Atya keblén van – ő adott útmutatást.
19Ez János tanúságtétele, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék: „Ki vagy te?”
20Beismerte, nem tagadta, hanem beismerte: „Nem én vagyok a Krisztus.”
–
21Hát akkor? Te vagy Illés? – kérdezték.
– Nem vagyok az – felelte.
– Te vagy a Próféta?
– Nem – válaszolta.
22Akkor ezt mondták neki:
– Ki vagy? Hogy választ adhassunk azoknak, akik küldtek bennünket: mit mondasz magadról?
23Ő kijelentette:
– Én? – mondta. – Annak a hangja, aki kiált a pusztában: egyengessétek az Úr útját! – ahogy Izajás próféta mondta.
24A küldöttek farizeusok voltak.
25Megkérdezték:
– Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a Próféta?
26János így válaszolt nekik:
– Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll valaki, akit ti nem ismertek,
27aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó.
28Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
29Másnap látta, hogy Jézus jön feléje. Így szólt:
– Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!
30Ő az, akiről megmondtam: „Utánam jön egy ember, aki fölöttem áll, mert előbb volt, mint én.
31Én nem ismertem őt, de épp azért jöttem vízzel keresztelni, hogy ismertté legyen Izraelben.”
32És János tanúságot tett:
– Láttam, hogy leszállt a Lélek, mint egy galamb, ami az égből jön, és megnyugodott rajta.
33Én nem ismertem őt, de aki küldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: „Akire látod a Lelket leszállni és megnyugodni rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.”
34Én láttam, és tanúságot teszek, hogy Ő az Isten Fia.
35Másnap ismét ott volt János két tanítványával együtt.
36Rátekintvén Jézusra, aki arra járt, így szólt:
– Íme, az Isten Báránya!
37Meghallotta a két tanítvány, hogy ezt mondta, és követték Jézust.
38Jézus pedig megfordult, és amikor meglátta, hogy követik, ezt mondja nekik:
– Mit kerestek?
Ők pedig ezt válaszolták:
– Rabbi – ami azt jelenti, mester –, hol laksz?
–
39Jöjjetek, és meg fogjátok látni! – válaszolja. Elmentek tehát és meglátták, hol lakik, és aznap nála maradtak. Körülbelül délután négy óra volt.
40András, Simon Péter testvére volt az egyik azok közül, akik hallották, hogy mit mond János, és követték Jézust.
41Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és így szólt hozzá:
– Megtaláltuk a Messiást (ami azt jelenti: a Krisztust).
42És odavezette Jézushoz, aki rátekintve így szólt:
– Te vagy Simon, János fia: Kéfás lesz a neved (ami azt jelenti: Kőszikla).
43Másnap [András] Galileába akart indulni, és találkozott Fülöppel. Jézus ennek ezt mondta:
– Kövess engem!
44Fülöp pedig Betszaidából való volt, András és Péter városából.
45Fülöp találkozott Natanaellel, és így szólt hozzá:
– Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a Törvényben, s akiről a próféták is írtak: Jézus az, a názáreti József fia.
46Natanael így válaszolt neki:
– Ugyan jöhet-e valami jó Názáretből?
– Jöjj és lásd! – mondta Fülöp.
47Amikor Jézus látta, hogy Natanael közeledik feléje, ezt mondta róla:
– Íme, valóban egy izraelita, akiben nincsen álnokság.
48Natanael ezt mondta neki:
– Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki:
– Mielőtt Fülöp idehívott, amikor a fügefa alatt voltál, én láttalak téged.
49Natanael így válaszolt:
– Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!
50Jézus így szólt:
– Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ezeknél nagyobb dolgokat fogsz látni.
51És ezt mondta neki:
– Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felmennek és alászállnak az Emberfián.
17Más fordítás: v. 14: „akit kegyelem és igazság tölt be”; v. 16:
„Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva”; v. 17: „Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk”. Két tényező motiválta a fenti fordítást. Egyrészt az Újszövetségben másutt is találunk hasonló szintagmát, olyan kifejezést, amelyet hendiadüionnak kell tekintenünk, azaz olyan, ugyanahhoz a szófajhoz tartozó szavak mellérendelő kapcsolataként kell értelmeznünk, amelyben a magyar fordítás szorosabb viszonyba kell hogy hozza a két tagot alárendelő szerkezetként. Pl. Róm 1,5: „aki által az apostolság kegyelmét” (kharin kai aposztolén – és nem „kegyelmet és apostolságot”), lásd még 2Kor 8,4. Másrészt a páli teológia kulcsfogalma, a kharisz „kegyelem” nem jellemző a jánosi iratokra. Az evangéliumban kizárólag itt, a Logosz-himnuszban találkozunk vele. Továbbá a Jn nem a Törvény és a kegyelem között lát ellentétet, hanem a Mózes által adatott Törvény ajándéka és a Jézus Krisztusban, a testté lett Logoszban megjelent igazság ajándéka közötti feszültséget kívánja tudatosítani.