¹Miután Jézus ezeket mondta, tekintetét az égre emelve így szólt:
– Atyám, eljött az óra! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú megdicsőítsen téged,

²és mivel hatalmat adtál neki minden halandó fölött, örök életet adjon mindazoknak, akiket neki adtál.

³Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.

⁴Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy véghezvittem azt a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.

⁵Most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.

⁶Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet.

⁷Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van.

⁸A szavakat ugyanis, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.

⁹Értük járok közben. Nem a világért járok közben, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid,

¹⁰és ami az enyém, az mind a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém, és én megdicsőültem őbennük.

¹¹Többé már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig hozzád megyek. Szent Atyám, őrizd meg őket a Nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek annak erejében, ahogy mi egyek vagyunk!

¹²Amikor velük voltam, megőriztem őket a Nevedben, amelyet nekem adtál, és megvédtem őket, és senki sem kárhozott el közülük – hogy beteljesedjék az Írás –, csak a kárhozat fia.

¹³Most hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.

¹⁴Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból való.

¹⁵Nem azért járok közben, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a Gonosztól.

¹⁶Nem a világból valók, mert én sem vagyok a világból való.

¹⁷Szenteld meg őket az igazságban! A te igéd igazság!

¹⁸Amiért engem a világba küldtél, úgy én is a világba küldtem őket.

¹⁹Értük szentelem magam, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.

²⁰De nemcsak értük járok közben, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek majd bennem.

²¹Legyenek mindannyian eggyé annak erejében, ahogy te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned! Ők is legyenek bennünk, hogy elhiggye a világ: te küldtél engem.

²²Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.

²³Én bennük és te bennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél engem, és hogy úgy szeretted őket, ahogy engem szerettél.

²⁴Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ teremtése előtt.

²⁵Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél engem.

²⁶Megismertettem velük Nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.

²⁷Miután Jézus ezeket mondta, tekintetét az égre emelve így szólt:
– Atyám, eljött az óra! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú megdicsőítsen téged,

²⁸és mivel hatalmat adtál neki minden halandó fölött, örök életet adjon mindazoknak, akiket neki adtál.

²⁹Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.

³⁰Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy véghezvittem azt a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.

³¹Most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.

³²Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet.

³³Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van.

³⁴A szavakat ugyanis, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.

³⁵Értük járok közben. Nem a világért járok közben, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid,

³⁶és ami az enyém, az mind a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém, és én megdicsőültem őbennük.

³⁷Többé már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig hozzád megyek. Szent Atyám, őrizd meg őket a Nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek annak erejében, ahogy mi egyek vagyunk!

³⁸Amikor velük voltam, megőriztem őket a Nevedben, amelyet nekem adtál, és megvédtem őket, és senki sem kárhozott el közülük – hogy beteljesedjék az Írás –, csak a kárhozat fia.

³⁹Most hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.

⁴⁰Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból való.

⁴¹Nem azért járok közben, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a Gonosztól.

⁴²Nem a világból valók, mert én sem vagyok a világból való.

⁴³Szenteld meg őket az igazságban! A te igéd igazság!

⁴⁴Amiért engem a világba küldtél, úgy én is a világba küldtem őket.

⁴⁵Értük szentelem magam, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.

⁴⁶De nemcsak értük járok közben, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek majd bennem.

⁴⁷Legyenek mindannyian eggyé annak erejében, ahogy te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned! Ők is legyenek bennünk, hogy elhiggye a világ: te küldtél engem.

⁴⁸Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.

⁴⁹Én bennük és te bennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél engem, és hogy úgy szeretted őket, ahogy engem szerettél.

⁵⁰Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ teremtése előtt.

⁵¹Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél engem.

⁵²Megismertettem velük Nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.