¹A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt, hét pecséttel lepecsételt könyvtekercset láttam.

²Aztán egy hatalmas angyalt láttam, aki nagy hangon hirdette: „Ki méltó arra, hogy kinyissa a könyvtekercset, hogy feltörje pecsétjeit?”

³De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kinyitni és elolvasni a könyvtekercset.

⁴Keservesen sírtam, hogy senki sem találtatott méltónak arra, hogy kinyissa és elolvassa a könyvtekercset.

⁵A vének közül az egyik így szól hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet és hét pecsétjét.”

⁶És láttam, hogy a trón közepén és a négy élőlény, valamint a huszonnégy vén között mintegy megölve ott áll a Bárány. Hét szarva és hét szeme volt: Istennek az egész földre szétküldött hét lelke.

⁷Odament, és átvette a trónon ülő jobbjából.

⁸Amikor átvette a könyvtekercset, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt.
Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel teli aranycsészéje – ezek a szentek imádságai –,

⁹és új éneket énekeltek: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véred árán embereket szereztél Istennek minden nyelvből, népből és nemzetből,

¹⁰és Istenünk országává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a földön.”

¹¹És láttam meg hallottam sok angyal hangját, az élőlények, a vének és a trón körül. Számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt,

¹²és nagy hangon mondták: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.”

¹³Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengeren, valamint a bennük lévők ezt mondták: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!”

¹⁴A négy élőlény így felelt: „Ámen”, a vének pedig leborultak, és imádták.