¹Egy másik nagy és csodálatos jelet láttam a mennyben: hét angyalt, akikre hét csapás volt bízva, a végső csapások, mert ezekkel kimerül Isten haragja.

²Olyasmit láttam, mint egy tűzzel kevert üvegtenger, és azok, akik legyőzték a vadállatot, a szobrát és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, s a kezükben mennyei hárfák.

³Mózesnek, Isten szolgájának és a Báránynak az énekét énekelték: Nagyok és csodálatosak tetteid, Urunk, mindenható Isten! Igazságosak és igazak útjaid, nemzetek Királya.

⁴Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené neved? Mert csak te vagy szent! Minden nemzet eljön, és leborul színed előtt, mert ítéleteid nyilvánvalóvá lettek.”

⁵Ezek után láttam, hogy megnyílt a mennyben a tanúságtétel sátrának a szentélye,

⁶és kijött a szentélyből a hét angyal, akinél a hét csapás volt. Ragyogó, színtiszta vászonruhába voltak öltözve, mellükön aranyöv.

⁷A négy közül az egyik élőlény a hét angyalnak hét aranycsészét adott. Ezek az örökkön-örökké élő Isten haragjával voltak tele.

⁸A szentély megtelt Isten dicsőségének és hatalmának a füstjével, és senki sem léphetett be a szentélybe addig, amíg a hét angyal hét csapása be nem teljesedett.