1Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület,
2akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyazon érzület lakik bennetek: ugyanaz a szeretet, egységet kereső, őszinte szándék!
3Semmit ne tegyetek versengésből vagy hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal tartsátok különbnek egymást magatoknál;
4és senki se keresse a maga hasznát, hanem a másokét is!
5Az az érzület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt!
6Ő, jóllehet Istenhez hasonló,
Istennel való egyenlőségét nem a saját javára használta fel,
7hanem rabszolgasorsot öltve magára
kiüresítette önmagát.
Emberekhez lett hasonló,
és magatartásában is embernek bizonyult.
8Megalázta magát:
engedelmeskedett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig.
9Ezért magasztalta fel Isten mindenek fölé,
és olyan nevet adott neki,
amely minden név fölött áll,
10hogy Jézus nevére
minden térd meghajoljon
a mennyben, a földön és az alvilágban;
11és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus úr
az Atyaisten dicsőségére.
12Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmesek voltatok, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,
13mert Isten az, aki munkálja bennetek a szándékot éppúgy, mint a cselekvést jóságos terve szerint.
14Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent,
15hogy feddhetetlenek és tiszták legyetek, Isten hibátlan gyermekei a romlott és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok az égen,
16az élet igéjét kínálva nekik. Büszkeség lesz ez számomra Krisztus napján, hogy nem hiába futottam, és nem fáradtam hiába.
17De még ha hitetek áldozati adományának és felajánlott áldozatának részévé kell is válnom, akkor is örülök, örülök mindnyájatokkal együtt.
18Ugyanígy örüljetek ti is, örüljetek velem együtt!
19Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjak, ha megtudom, mi van veletek.
20Mert nincs mellettem senki más, aki hozzám hasonlóan őszintén aggódik értetek,
21ugyanis mindenki a maga érdekét nézi, nem Krisztus Jézusét.
22De ti is tudjátok, hogy ő kipróbált ember. Mint apjával a gyermek, úgy szolgálta velem az evangélium ügyét.
23Remélem tehát, hogy őt küldhetem hozzátok, mihelyt tisztán látom, hogyan alakulnak a dolgaim.
24De arról is meg vagyok győződve az Úrban, hogy magam is hamarosan eljövök.
25Szükségesnek tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epaphroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen,
26mivel vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott amiatt, hogy tudomásotokra jutott, hogy megbetegedett.
27Valóban beteg volt, közel a halálhoz, de Isten megkönyörült rajta. Sőt nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy szomorúságomat ne tetézze szomorúság.
28Hamarabb elküldtem tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam.
29Fogadjátok az Úrban nagy örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket,
30mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgálatomra legyen.
6Más fordítás: „Ő Isten formájában [morphé theú] volt.”
7A 2,6-ban, valamint a 2,7-ben olvasható morphé theú, illetve morphé dúlú más fordításban: „Ő Isten formájában volt […] szolgai formát vett fel.” Ez a fordítás azonban, úgy tűnik, hogy nem megoldja, hanem csak megkerüli a nehéz szöveg által okozott problémát. A Fil 2,6–11 szakaszban Pál vélhetőleg egy, a címzettek számára már ismert himnusz szövegét idézi. A morphé szó jelentése alkalmasint ’állapot’. Többen felhívták arra a figyelmet, hogy helytelen volna a ’természet’ értelmet tulajdonítani a görög szónak, ugyanis ha erre kívánt volna utalni a szöveg, akkor az „isteni természet”-tel szemben az „emberi természet” (morphé anthrópú) állna. A morphé theú tehát, úgy tűnik, nem az isteni természetre utal, hanem inkább arra, hogy Krisztus a „szolga alakjá”-nak a felvétele előtt részese volt Isten dicsőségének. Más szóval hiba lenne számon kérni egy Pálnál is korábbi szövegen azt a fogalmi cizelláltságot és teológiai pontosságot, amely majd a Nikaiai és a Kalkedóni Zsinat során nyer végső megfogalmazást.