1Az idősebb férfit ne korhold, hanem bátorítsd mint apádat, a fiatalabbakat pedig mint öcsédet;
2az idősebb asszonyokat mint anyádat, a fiatalabbakat mint húgodat, teljes tisztasággal!
3Az özvegyasszonyokat, akik valóban azok, tiszteld!
4Ha azonban egy özvegyasszonynak vannak gyermekei vagy unokái, akkor ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét kell megbecsülni, és hálájukat róják le szüleik iránt, mert ez kedves Isten előtt.
5A valóban özvegy és magára maradt asszony reménye Istenben van, és állhatatos a könyörgésben és az imában éjjel-nappal.
6A kicsapongó viszont már életében halott.
7Mindezekről rendelkezz, hogy az özvegyek feddhetetlenül éljenek!
8Ha pedig valaki nem gondoskodik övéiről és főként háza népéről, az a hitet tagadja meg, és rosszabb a hitetlennél.
9Az özvegyasszonyok közé csak olyat szabad bejegyezni, aki legalább hatvanéves, aki egy férfi felesége volt,
10és aki mellett jó tettei tanúskodnak: gyermekeket nevelt, vendégszerető volt, megmosta a szentek lábát, segített a nyomorultakon, egyszóval mindenféle jó tettre kész volt.
11A fiatalabb özvegyeket ne jegyezd be, mert ha Krisztus ellenére feltámad bennük a vágy, férjhez akarnak menni,
12s ezzel mások ítéletét vonják magukra, mert korábbi ígéretüket megszegték.
13Továbbá, mivel semmi dolguk, megszokják, hogy házról házra járjanak. De nemcsak dologtalanok, hanem pletykálkodnak és kotnyeleskednek is, és olyasmit beszélnek, amit nem kellene.
14Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessék a háztartást, és ne adjanak alkalmat az ellenségnek a gyalázkodásra!
15Egyesek ugyanis már megtévedtek a Sátánt követve.
16Ha egy hívő asszonynak özvegyasszony hozzátartozói vannak, segítse őket, hogy ne terheljék az egyházat, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse!
17A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek. Kiváltképp azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak.
18Mert azt mondja az Írás: Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját, és Méltó a munkás a maga bérére.
19Ne fogadj el vádat a presbiterek közül senki ellen, hacsak nem két vagy három tanú szavára!
20Akik vétkeznek, azokat mindenki előtt marasztald el, hogy a többiek is féljenek!
21Kérve kérlek Istenre, Krisztus Jézusra és a kiválasztott angyalokra, hogy tartsd meg ezeket személyválogatás nélkül, és semmit se tégy részrehajlásból!
22A kézrátételt ne siesd el senkinél! Ne légy részes mások bűneiben! Tisztán őrizd meg önmagad!
23Hagyj fel azzal, hogy csak vizet iszol! Gyomrodra és gyakori gyöngélkedésedre való tekintettel igyál egy kevés bort is!
24Bizonyos emberek bűnei már az ítélethozatal előtt nyilvánvalók, másokéi csak azután.
25Hasonlóképpen nyilvánvalók a jó tettek is, és amelyek nem jók, azokat nem lehet elrejteni.