1Elöljáróitokat mint társuk és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese buzdítom:
2pásztorként gondoskodjatok Isten rátok bízott nyájáról! Viseljétek gondját, ne kényszeredetten, hanem önként, ne haszonlesésből, hanem odaadással;
3ne is úgy, mint akik hatalmaskodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak!
4Így, amikor megjelenik a legfőbb pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.
5Hasonlóképpen, ti, fiatalabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad!
6Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején majd felmagasztaljon titeket!
7Minden gondotokat vessétek őrá, mert neki gondja van rátok!
8Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár-kel, keresve, kit faljon fel.
9Álljatok neki ellen szilárdan a hitben, hiszen tudjátok, hogy ugyanezeken a szenvedéseken mennek keresztül szerte a világon testvéreitek.
10Az összes kegyelem Istene, aki Krisztusban örök dicsőségére hívott meg titeket – rövid szenvedés után – maga fog nektek elégtételt szolgáltatni, benneteket megszilárdítani, megerősíteni és biztos alapra helyezni.
11Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
12Silvanus által, akit hű testvéreteknek tartok, röviden írtam, bátorítva titeket és tanúságot téve arról, hogy ez Isten igazi kegyelme. Álljatok szilárdan benne!
13Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni egyház, és Márk, a fiam.
14Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával!
Béke mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok!