Isten az igazak szószólója

¹Uram, bosszúállás Istene,
bosszúállás Istene, jelenj meg!

²Kelj fel, ó föld bírája,
fizess meg a kevélyeknek!

³Meddig fognak, Uram, a bűnösök,
meddig fognak még a bűnösök dicsekedni?

⁴Fecsegnek, vakmerően gonoszságot beszélnek
és kérkednek mind a gonosztevők.

⁵Népedet, Uram, elnyomják,
örökségedet sanyargatják.

⁶Meggyilkolják az özvegyet s a jövevényt,
lemészárolják az árvákat.

⁷Azt mondják: »Nem látja ezt az Úr,
Nem veszi észre Jákob Istene.«

⁸Eszméljetek, ti oktalanjai a népnek,
ostobák mikor tértek észhez?

⁹A fül plántálója ne hallana,
s a szem alkotója ne látna?

¹⁰Ne büntetne, aki dorgálja a népeket,
aki tudományra tanítja az embert?

¹¹Ismeri az Úr az emberek gondolatait
és tudja, hogy hiábavalók.

¹²Boldog az az ember, akit te oktatsz, Uram,
és megtanítasz törvényedre,

¹³hogy megóvd őt a gonosz napoktól,
amíg a bűnös számára a verem el nem készül.

¹⁴Mert nem taszítja el népét az Úr,
és nem hagyja el örökségét.

¹⁵Mert az ítélkezés visszatér az igazsághoz,
és követik mind az igazszívűek.

¹⁶Ki kel fel értem a gonoszok ellen,
ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?

¹⁷Ha az Úr nem nyújtott volna segítséget,
már-már a némaság helyén lakoznék a lelkem.

¹⁸Ha azt mondtam: »Inog a lábam«,
megsegített a te irgalmad, Uram.

¹⁹Bármilyen sok fájdalmam volt szívemben,
vigasztalásaid felvidítottak engem.

²⁰Lehet-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének,
amely nyomorúságot szerez a törvény ellenére?

²¹Az igaz életére leskelődnek ők,
s elítélik az ártatlan vért.

²²De nekem oltalmam lett az Úr,
és menedékem sziklája az én Istenem;

²³Ő megtorolja rajtuk hamisságukat,
saját gonoszságukkal semmisíti meg őket;

²⁴Megsemmisíti őket az Úr, a mi Istenünk.

²⁵

Isten az igazak szószólója

²⁶Kelj fel, ó föld bírája, fizess meg a kevélyeknek!

²⁷Meddig fognak, Uram, a bűnösök, meddig fognak még a bűnösök dicsekedni?

²⁸Fecsegnek, vakmerően gonoszságot beszélnek és kérkednek mind a gonosztevők.

²⁹Népedet, Uram, elnyomják, örökségedet sanyargatják.

³⁰Meggyilkolják az özvegyet s a jövevényt, lemészárolják az árvákat.

³¹Azt mondják: »Nem látja ezt az Úr, Nem veszi észre Jákob Istene.«

³²Eszméljetek, ti oktalanjai a népnek, ostobák mikor tértek észhez?

³³A fül plántálója ne hallana, s a szem alkotója ne látna?

³⁴Ne büntetne, aki dorgálja a népeket, aki tudományra tanítja az embert?

³⁵Ismeri az Úr az emberek gondolatait és tudja, hogy hiábavalók.

³⁶Boldog az az ember, akit te oktatsz, Uram, és megtanítasz törvényedre,

³⁷hogy megóvd őt a gonosz napoktól, amíg a bűnös számára a verem el nem készül.

³⁸Mert nem taszítja el népét az Úr, és nem hagyja el örökségét.

³⁹Mert az ítélkezés visszatér az igazsághoz, és követik mind az igazszívűek.

⁴⁰Ki kel fel értem a gonoszok ellen, ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?

⁴¹Ha az Úr nem nyújtott volna segítséget, már-már a némaság helyén lakoznék a lelkem.

⁴²Ha azt mondtam: »Inog a lábam«, megsegített a te irgalmad, Uram.

⁴³Bármilyen sok fájdalmam volt szívemben, vigasztalásaid felvidítottak engem.

⁴⁴Lehet-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének, amely nyomorúságot szerez a törvény ellenére?

⁴⁵Az igaz életére leskelődnek ők, s elítélik az ártatlan vért.

⁴⁶De nekem oltalmam lett az Úr, és menedékem sziklája az én Istenem;

⁴⁷Ő megtorolja rajtuk hamisságukat, saját gonoszságukkal semmisíti meg őket;

⁴⁸Megsemmisíti őket az Úr, a mi Istenünk.