Felhívás a hűségre

¹A karvezetőnek. A »Szőlőprések« szerint. Ászáftól.

²Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek,
ujjongjatok Jákob Istenének.

³Kezdjetek énekelni és szóljon a dob,
a szép hangú lant és a hárfa.

⁴Fújjátok a harsonát újholdkor,
és holdtöltekor, ünnepünk napján.

⁵Ez Izrael törvénye,
Jákob Istenének parancsa.

⁶Bizonyságául rendelte ezt Józsefnek,
amikor kivonult Egyiptom földjéről.
Ismeretlen beszédet hallottam:

⁷»Megszabadítottam hátát a tehertől,
kezét a rabszolgakosártól.

⁸Szorongatásodban segítségül hívtál, s én megszabadítottalak,
meghallgattalak a fergeteg rejtekéből,
a Meriba vizénél próbára tettelek.

⁹Halljad, én népem, hadd intselek!
Izrael, bárcsak meghallgatnál engem!

¹⁰Ne legyen más isten közötted,
ne imádj idegen istent!

¹¹Mert én vagyok a te Urad, Istened,
aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről:
nyisd ki szádat és én megtöltöm.

¹²De népem nem hallgatott szavamra,
s Izrael nem figyelt rám.

¹³Ezért ráhagytam őket szívük keménységére,
hadd menjenek a saját fejük után.

¹⁴Ha népem rám hallgatott volna,
ha Izrael az én útjaimon járt volna,

¹⁵rögtön megaláztam volna ellenségeit,
s üldözőire vetettem volna kezemet.

¹⁶Hízelegnének neki az Úr ellenségei,
s idejük örökké tartana.

¹⁷Táplálnám őket a búza javával,
és jóltartanám mézzel a kősziklából.«

¹⁸

Felhívás a hűségre

¹⁹Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, ujjongjatok Jákob Istenének.

²⁰Kezdjetek énekelni és szóljon a dob, a szép hangú lant és a hárfa.

²¹Fújjátok a harsonát újholdkor, és holdtöltekor, ünnepünk napján.

²²Ez Izrael törvénye, Jákob Istenének parancsa.

²³Bizonyságául rendelte ezt Józsefnek, amikor kivonult Egyiptom földjéről. Ismeretlen beszédet hallottam:

²⁴»Megszabadítottam hátát a tehertől, kezét a rabszolgakosártól.

²⁵Szorongatásodban segítségül hívtál, s én megszabadítottalak, meghallgattalak a fergeteg rejtekéből, a Meriba vizénél próbára tettelek.

²⁶Halljad, én népem, hadd intselek! Izrael, bárcsak meghallgatnál engem!

²⁷Ne legyen más isten közötted, ne imádj idegen istent!

²⁸Mert én vagyok a te Urad, Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről: nyisd ki szádat és én megtöltöm.

²⁹De népem nem hallgatott szavamra, s Izrael nem figyelt rám.

³⁰Ezért ráhagytam őket szívük keménységére, hadd menjenek a saját fejük után.

³¹Ha népem rám hallgatott volna, ha Izrael az én útjaimon járt volna,

³²rögtön megaláztam volna ellenségeit, s üldözőire vetettem volna kezemet.

³³Hízelegnének neki az Úr ellenségei, s idejük örökké tartana.

³⁴Táplálnám őket a búza javával, és jóltartanám mézzel a kősziklából.«