Isten dicsérete

¹A karvezetőnek. Ének. Zsoltár.
Ujjongjatok az Istennek, minden földek,

²mondjatok nevének éneket,
dicsőségét dicsérve zengjétek.

³Mondjátok Istennek: »Milyen félelmetesek műveid,
hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked.

⁴Az egész föld imádjon és dicsérjen téged,
zengjen nevednek dicséretet.«

⁵Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit,
félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt.

⁶Szárazfölddé változtatta a tengert,
gyalog keltek át a folyóvízen;
Örvendeztünk akkor benne.

⁷Uralkodik hatalmával örökre,
szemmel tartja a nemzeteket,
hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók.

⁸Áldjátok Istenünket, ti nemzetek,
hallassátok dicséretének szavát;

⁹Ő adott életet lelkünknek,
és nem hagyta meginogni lábunkat.

¹⁰Mert próbára tettél minket, Isten,
megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják.

¹¹Tőrbe is vezettél,
nyomorúságot tettél hátunkra.

¹²Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön,
tűzön és vízen mentünk keresztül,
de te kivezettél minket az enyhülésre.

¹³Égő áldozatokkal jövök házadba;
Megadom neked, amiket fogadtam,

¹⁴amit megígért ajkam,
amit szám fogadott nyomorúságomban.

¹⁵Kövér égőáldozatokat mutatok be neked;
Jóillatú áldozatul kosokat
mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat.

¹⁶Ti mind, akik félitek Istent,
jöjjetek, halljátok, elbeszélem,
milyen nagy dolgokat cselekedett velem!

¹⁷Számmal hozzá kiáltoztam,
nyelvemmel őt magasztaltam.

¹⁸Ha gonoszság lett volna szívemben,
az Úr nem hallgatott volna meg.

¹⁹Ám Isten meghallgatott engem,
figyelembe vette hangos könyörgésemet.

²⁰Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat,
s nem vonta meg irgalmasságát tőlem.

²¹

Isten dicsérete

²²mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek.

²³Mondjátok Istennek: »Milyen félelmetesek műveid, hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked.

²⁴Az egész föld imádjon és dicsérjen téged, zengjen nevednek dicséretet.«

²⁵Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit, félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt.

²⁶Szárazfölddé változtatta a tengert, gyalog keltek át a folyóvízen; Örvendeztünk akkor benne.

²⁷Uralkodik hatalmával örökre, szemmel tartja a nemzeteket, hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók.

²⁸Áldjátok Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát;

²⁹Ő adott életet lelkünknek, és nem hagyta meginogni lábunkat.

³⁰Mert próbára tettél minket, Isten, megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják.

³¹Tőrbe is vezettél, nyomorúságot tettél hátunkra.

³²Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön, tűzön és vízen mentünk keresztül, de te kivezettél minket az enyhülésre.

³³Égő áldozatokkal jövök házadba; Megadom neked, amiket fogadtam,

³⁴amit megígért ajkam, amit szám fogadott nyomorúságomban.

³⁵Kövér égőáldozatokat mutatok be neked; Jóillatú áldozatul kosokat mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat.

³⁶Ti mind, akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem!

³⁷Számmal hozzá kiáltoztam, nyelvemmel őt magasztaltam.

³⁸Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott volna meg.

³⁹Ám Isten meghallgatott engem, figyelembe vette hangos könyörgésemet.

⁴⁰Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat, s nem vonta meg irgalmasságát tőlem.